Történelmi viszontagságok

Lassan ideje lenne módosítani azt az újságírói mondást, miszerint a téma az utcán hever. Mert az utcánál sokkal több aktuális téma található a világhálón. Annyi, hogy válogatni is lehet belőlük, kinek-kinek érdeklődési köre szerint, vagy éppen mi ragadja meg a figyelmét.

Néhány hete kaptam egy szép összeállítást a Párizstól, a francia fővárostól az egyik legismertebb Mária-kegyhelyig, a spanyolországi Santiago de Composteláig vezető zarándokútról. Térképet, felvételeket az útközben meglátogatható templomokról, kolostorokról, várakról. A hívő keresztény ember számára felejthetetlen élmény lehet egy ilyen utat végigjárni. De nemcsak neki!

A művészet iránt érdeklődők csupán ezen az úton annyi román, gótikus, reneszánsz stílusú gyönyörű épületet láthatnak, mint (kis túlzással) Kelet-Európa valamennyi államában összesen. És nem azért, mert mifelénk nem épültek megközelítőleg hasonló számban ilyenek! Csakhogy…

A második évezredben Közép- és Kelet-Európa államai több évszázadon keresztül a török–tatár hódítás ellen harcoltak. Szépen megépített, virágzó településeiket a gyakori háborúk, egyházi épületeiket a vallási türelmetlenség rombolta. Az itteni népek védőpajzsának, évszázados kiállásának köszönhetően Nyugat-Európában virágozhatott a gazdaság, a művészet, a tudomány, megkezdődtek a nagy földrajzi felfedezések. A 15. század végétől megalakultak az első gyarmatok. S miközben ők gazdagodtak, a Duna völgye, a Balkán népei fokozatosan szegényedtek, számban alaposan megfogyatkoztak. Ezért mindmáig köszönetet sohasem kaptak! Kivéve III. Kallixtusz és VI. Sándor pápát, aki Hunyadi Jánosnak a muzulmánok ellen kivívott nándorfehérvári győzelmének az emlékére hálaként elrendelte a mindennapi déli harangszót. Egyebet semmit.

Déli harangszó! Manapság Nyugat-Európa lakossága többségének fogalma sincs arról, hogy miért kondulnak meg a harangok a keresztény templomokban pontosan délben. És azt sem tudatosítják bennük, hogy a kelet-európai keresztény vitézek kiontott vérének köszönhetően áll országaikban épségben a sok száz templom, imaház, kolostor. Mert elődeink nem álltak félre a hódítók útjából, nem csatlakoztak az Oszmán Birodalomhoz (kivétel azért akad!), amelynek hadserege elindult meghódítani Európát. Nem sikerült! Nem a nyugati nagyhatalmak, hanem Jan Szobieszki (III. János) lengyel király űzte el 1683-ban a török sereget Bécs alól. Ne feledjük, hogy akkoriban a francia trónon a Napkirálynak nevezett, mindenre, épületekre, ruhákra, nőkre, művészetekre (kivéve a kontinens védelmét) költekező XIV. Lajos uralkodott!

Szóval gyönyörűek a Mária-zarándokút templomai, kápolnái, kolostorai. De megmaradásukért, épségükért, békéjükért a mi elődeink vére is folyt. Nem is kevés!