Tucatnyian

Megkezdődött a szeptember 27-i helyhatósági választás kampánya.

Örömteljes hír, mert ezután, pár hétig, a szörnyű, és egyre komolyabbnak bizonyuló koronavírus-járvány hírei mellett mást is hallhatunk, olvashatunk majd a hazai írott és elektronikus sajtóban. Hát nem nagyszerű?

Nagyszerű az is, hogy Románia a jelek szerint tele van potenciális (olykor nem is hallott nevű) zseniális elmékkel, akik pontosan tudják (legalábbis tudni vélik), mi kell az ország adott helységeinek – községeinek, kis- és nagyvárosainak –, és fix megmondják a tutit, mit és hogyan kell(ene) tenni a következő négyéves mandátumuk idejére (meg persze később, mert ki akarna csak egyetlen ciklust betölteni).

A nagyobb városokban 10-12 vagy több jelölt is pályázik a legfőbb, polgármesteri tisztségre – Aradon épp tucatnyi, Temesváron 15, Bukarestben 18 –, s minden, magára valamit adó párt teljes tanácsosi listával jelentkezik. Hátha a szavazás napján a választók „megkergülnek”, s minden valószínűség dacára éppen rájuk szavaznak.

Olyan ez, nagyjából, mint a lottó, elméletileg akár a legvalószínűtlenebbnek tűnő számok is kijöhetnek. A matematikai modellek szerint jó száz évben talán egyszer, de hátha a századik év éppen most van.

Szóval: sok ezernyi jelölt ácsingózik a hatalmi posztokra.

Persze tudni kell (nem tudom, hogy ezt mennyire tudja az átlagember): sok párt mondhatni kötéllel fogja a jelölteket, mint egykor az újoncokat egyik-másik hadsereg, mert a választási listán csak teljes „fegyverzetben” jelenhet meg, és sok párt (a józanabbak) tisztában van azzal, hogy jelöltjei közül valójában legfeljebb 1-2-3 juthat be, szerencsés esetben valamely vezető testületbe, a többi töltelék. Sokak számára azonban az is megtiszteltetésnek számít, ha a vezetőség figyelembe veszi őket. Vagy legalábbis kötelességüknek érzik, hogy elfogadják a jelölést.

No de mit mondjunk a polgármesterségre ácsingózókról?

Ha egy fegyelmezett pártkatona elfogadja (esetleg egyenesen megtiszteltetésnek véli) a jelölést, az első posztra pályázónak nem lehet ilyen mentsége, őt semmi sem kötelezi.

A saját ambícióján, az önmaga tehetségébe (sőt zsenialitásába) vetett szilárd hitén, vagy azon túl, hogy a tisztségtől komoly (anyagi és egyéb) előnyöket remél.

Nem zárom ki (komoly fenntartásaim ellenére), hogy a mai, 2020-as Románia tele van még fel nem fedezett zseniális kis politikusokkal (azokat kivéve, nyilván, akik az előzőekben már „bizonyítottak”). És kívánom az országnak, hogy most, a választási kampány kezdetén hatalmas szamárságokat mondjak, s mindazok, akiket majd megválasztanak, a lehető legtehetségesebb, közösségük érdekében a legtöbbet tevő hölgyek és urak legyenek.

Pár hónapja azt írtam: pezsgőt bontok, ha Románia gazdasága az idei harmadik évnegyedben – mint ahogy azt egy főméltóság ígérte – gazdaságilag visszakerül az év eleji szintre.

Ha szigorúan venném, egyelőre, sajnos, nem pezsgőznék, bár szívesen áldoztam volna egy jobb márkájúra is némi pénzt.

Ha tudnám, hogy a helyhatósági választások jelöltjei közül ki az igazán rátermett, megbízható és szavahihető, habozás nélkül annak megszavazására bíztatnám önöket, akármilyen párthoz is tartozzanak. Elvégre a haza, és polgárainak java mindenek előtt.