Ünneprontás?

Nem a mi kenyerünk azon csodálkozni, szomorkodni vagy sajnálkozni, hogy a többségi nemzet államalapítási ünnepe, a két román fejedelemség egyesülésének idei évfordulója sem lett méltón megünnepelve – különben sincs semmi bajuk január 24-vel, ezen a nemzeti ünnepen akár mi is jó szívvel vehetnénk részt, nem úgy, mint a december 1-jein.

Az viszont akárhogy is eszünkbe ötlik, hogy a mi nemzeti ünnepeinken és évfordulóinkon, legyen szó az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, az államalapításról, vagy október hatodikáról, Erdélyben legalábbis, minden magyar ember büszkének érzi magát, ünnepel, bár közöttünk is vannak nézeteltérések, mi sem egyformán ítéljük meg a történelmi és mai eseményeket, s az azokban szerepet játszó személyiségek érdemeit, vagy éppen hibáit.

Pedig még azt is megtiltották nekünk, hogy iskoláinkban saját nemzeti történelmünket is taníthassuk és tanulhassuk. S ha a nemzet oly alábecsült napszámosai, tanítóink és tanáraink a sorok között legalább nem beszélnének szívből minden alkalomadtán elődeinkről és gyökereinkről, legújabb nemzedékeink is olyan hamis történelemtudattal rendelkeznének, mint, sajnálatosan, a többségi nemzet fiataljai és felnőttei.

Akiknek még mindig a Ceauşescu-szellemű ferdítéseket tanítják – e sorok összefüggésében elég csak annyit említeni, hogy milyen negatív jelzőkkel látják el azt a Kossuthot, aki a két román fejedelemség egyesülését, Cuza szerepvállalását is azonnal nyilvánosan üdvözölte.

A nemzeti ünnepek szerepe nem az lenne, hogy a nemzetek elszigetelődésére, mások lekicsinylésére buzdítsanak, ám az sem hogy pártok, csoportok használják fel azokat saját hatalmi érdekükben, mint ahogy az sem, hogy az állam sajátítsa ki magának, elfeledve, hogy az állam nem egy apparátus, hanem mi vagyunk.

Ez is, az is, amaz is megesett idén.

Iaşiba csak az ellenzéki vezetők mertek elmenni az országot átfogó hatalomellenes tüntetések miatt, a parlamentben csak a hatalmi honatyák

ünnepeltek, Băsescu elnök, akit Focşani-ba hívtak kénytelen volt megelégedni azzal, hogy oroszlánbarlangjából üzenetet küldjön ünneplő, s az ő távozását követelő  drága népének.

A remény azért marad: lesz még ünnep a mi utcánkban!