Változás?

A változásra, változtatásra egy friss miniszteri nyilatkozat szerint van szándék – hogy van-e erő és képesség, az még a jövő zenéje.

A hazai turizmust, ha emlékezetünk nem csal, az utóbbi két évtizedben Romániában senki nem minősítette jónak, de legalább elfogadhatónak, és minden, az ágazatért felelős miniszter, a nyilatkozatok szintjén legalábbis, megpróbált tenni valamit fellendítéséért.  

Aztán vajudtak a hegyek, és kisegeret szültek.

Most a temesvári üzletasszony, a turisztikával is megbízott tárca vezetője újra megpróbálja a szarvánál fogva megragadni a bikát, és „kemény változtatásokat” ígér. Egyrészt mert látta a napokban, hogy néz ki a hazai gyógyüdültetés egyik zászlóshajója, Herkulesfürdő. (Magam három éve majdnem elsírtam magam a központjában álló, évek óta bezárt egykori luxusszálló állapotának láttán.) Másrészt azt látta vagy tudja, hogy a külföldi román turisztikai képviseleteknél a helyzet „siralmas és katasztrofális”, az ott dolgozóknak gőze sincs arról, hogyan kellene felkarolni országuk képviseletét. Hogy ez igaz-e vagy sem, nem tudjuk, a köznép csak azt látja és tudja, hogy például a bolgár tengerpart szimpatikusabb a román turisták számára a hazainál (jobbak és olcsóbbak a szolgáltatásai), hogy az ország nyugati feléből nyaranta tízezrek áztatják magukat a magyarországi, a határtól úgy nyolcvan-kilencven kilométerig terjedő körzetben a termálvizes medencékben, s a statisztikákból tudjuk, hogy a hazai turizmus távolról sem vonz annyi külföldit, amennyit, elméleti potenciálja alapján, idecsábíthatna. Ne áltassuk magunkat: vonzerő, látnivalók szempontjából reménytelen versenyeznünk Olasz-, Francia- vagy Spanyolországgal. Azt se várjuk, hogy a turisztika egyből kihúzza a kátyúból Románia szekerét (Spanyol- vagy Görögországgal sem tette), de a nemzeti összterméken, a hazai foglalkoztatáson – és nem utolsósorban: az ország imázsán – szépecskén lendíthetne.

Ezért kellene a miniszter asszony szerint „mindent megváltoztatni”. Ami persze túlzás, ahhoz egy, de akár-két-három mandátum is kevés. Elkezdeni valamit azonban lehetne, de kérdés, hogy elég-e hozzá egy miniszteri akarat. A hazai turisztikai vállalkozókat, jelentős adókötelezettség sújtja: 100 euróból jó 46-ot (Bulgáriában csak 35-öt) kell az államnak lepengetniük, némiképp érthető hát, hogy a kliensekről próbálják lehúzni a bőrt. Egy ilyen „jelentéktelen” apróságról, sok más mellett, aligha lehet eltekinteni a hazai turisztika jövőjének latolgatásakor.