Két hónap múlva 190 esztendeje lesz, hogy Angliában elindult a Stephenson legújabb mozdonya által vontatott szerelvény a mintegy 40 kilométeres útvonalon, hatszáz utassal – ettől a pillanattól számítják a vasúti közlekedés kezdetét. A Locomotion névre keresztelt, szénnel és búzával (?!) fűtött „gőzszörnyeteg” helyenként 34 kilométeres, akkoriban szinte elképzelhetetlen sebességgel száguldott a 38 (a mostaniaknál persze jóval kisebb) vagonnal, és először fordult elő a történelemben, hogy szárazföldön az ember gyorsabban volt képes haladni, mint lóval vagy lóvontatta eszközzel.
A héten Romániában, a Mediafax hírügynökség által szervezett, immáron szokásos konferenciák egyikén a vasúti közlekedést felügyelő tanács elnöke azt jelentette be, hogy az elmúlt évben a hazai vasutakon a személyszállító vonatok átlagos óránkénti sebessége 43, az áruszállító tehervonatoké 21 kilométer volt.
Ilyen keveset változott volna a világ, a vasúti közlekedés tekintetében, az elmúlt majdnem két évszázad alatt?
Dehogy.
Azóta a világot több mint egymillió kilométernyi vasútvonal hálózza be, és évtizedek óta 300 km/óra, vagy annál is nagyobb sebességű szerelvények rohangálnak az acélsíneken, a Föld legkülönbözőbb tájain, Európától a Távol-Keletig.
A világ haladt, mi pedig – csodálkozzunk? – lemaradtunk mögötte. Erősen.
Nekünk talán, őszintén szólva, az ország méreteit tekintve, nem is kellene hazai TVG (nagysebességű vonat), megelégednénk egy fele-, talán harmadannyi sebességűvel is, amivel, mondjuk, Aradtól Bukarestig, a mostani 11-13 helyett 6-7, Kolozsvárig 2-3 óra alatt juthatnánk el. De hol vagyunk ettől? Az országban egyetlen felújított vonal, a Bukarest–Konstanca közötti képes, elméletileg, 160 km/óra sebességű vonatok üzemeltetésére. A legújabb, az EU-hoz a napokban benyújtott román Master plan (Mesterterv) értelmében (eddig egy sem valósult meg közülük) négyezer kilométernyi vasútvonalat kellene korszerűsíteni (a hozzátartozó felszerelésekkel, vontatóeszközökkel, vagonokkal együtt) mintegy 14 milliárd euróért, amiből csak a vonalkorszerűsítés kb. 10, a villamosítás 1,12 milliárdba kerülne.
Aki Kürtös felé járt az utóbbi két évben, az (az országúttól jobbra), észrevehette: dolgoztak a vasúti pálya korszerűsítésén: a Kürtös–Piski (Simeria) közötti, 144 kilométeres szakaszon 2,44 milliárd eurós költséggel folyt, folyik a munka, amely az ország belsőbb részeire is kiterjed.
De: a fentebb említett felügyelő tanácsi elnök szerint a romániai vasúti fejlesztés tekintetében nincs átfogó szemlélet, ellenben hibás menedzsment érhető tetten. Ő mondta, de mi is mondhattuk volna.
Ami tény: az országúti (kamionos) szállításnál többszörösen olcsóbb (bár kétségtelenül bizonyos hátrányokkal rendelkező) vasúti szállítások visszaszorulóban vannak Romániában. Minden bizonnyal azért, mert a hazai vasút elavult, lassú, körülményes. E hátrányok egy részén változtatni lehetne és kellene. Hogy milyen sikerrel? A válaszra minimum éveket kell várni.
/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}
Hozzászólások