Versenyképesség

Eljött az ideje az állami vállalatok megreformálásának, üzenték a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői a bukaresti kormánynak. Elképzelésük aligha meglepő, a többnyire veszteséges állami vállalatok megannyi malomkövek a romániai gazdaság és társadalom számára.

A gazdasági világválság már 2009-től a versenyképesség fokozására kényszerítette a privát szférát. Ez bizonyos szinten meg is történt, 2011 első két hónapjában Románia exportja 42%-kal növekedett 2010 hasonló időszakához képest. A romániai export 98%-t a privát szféra adja, az állami vállalatok súlya elenyésző. Viszont éppen utóbbiak a legnagyobb adósok, élen a bányavállalattal, mely 20 év alatt több mint egymilliárd euróra rúgó állami szubvenció mellett egymilliárd eurós adósságot termelt! Micsoda ésszerű beruházás! Vajon a Zsil-völgye nem járt volna-e jobban, ha a 20 év alatt folyósított bányászati szubvenció helyett másra fordították volna a pénzt? Mert egymilliárd euróból például komoly turisztikai infrastruktúrát, minőségi utakat, számos átképzési programot lehetett volna finanszírozni, melyek már gyümölcsöznének. Így viszont marad az adósság-halom és a kilátástalanság.

Arról nem is beszélve, hogy a szubvenció mindnyájunk adólejeiből történik. Vajon melyik kedves olvasó örvend, hogy adójának egy részét az állam a vasút és alkalmazottai fenntartásába fekteti? – de nincs vasúti infrastruktúra-fejlesztés, nem javul a szolgáltatás minősége – sőt egyre csapnivalóbb –, csak folyamatos drágítás van, és egyre kevesebb utas és vasúti szállítást igénylő áru. Vajon eme adólejeket sem lehetne hasznosabban felhasználni, akár ugyanazon a területen is?

Amúgy a helyzet nemcsak Romániára jellemző. Orbán Viktor hasonló problémával szembesül, a MÁV–BKV–Volánbusz hármas megreformálásával, IMF nyomás nélkül.

Mert az állami vállalatoknál is a nyereség kellene a mérvadó legyen. Eddig a szubvenció mankója háttérbe helyezte a versenyszellemet, arra támaszkodva elkerülték a hatékonyságnövelő reformokat.