Veszélyek

Két hónap múlva, június tizedikén új polgármestereket, helyi és megyei tanácsosokat, megyei elnököket választunk.

A négyévenkénti önkormányzati választások tájainkon jobban érdeklik a polgárokat, mint a parlamentiek vagy a köztársasági elnök megválasztása, a voksolásnál a részvétel is nagyobb szokott lenni,  már csak azért is, mert az emberek úgy érzik, hogy jobban befolyásolhatják személyesen is szűkebb pátriájuk sorsát, mint az ország ügyeit.

Meg aztán a jelöltek is közelebb állnak hozzánk: a község, város vagy megye ismert személyiségei, talán éppen a szomszédságunkból valók, tudunk róluk jót, rosszat, ismerjük képességeiket és hibáikat, tudjuk, hogy becsületesek-e, gerincesek-e, vagy korrupcióra hajlamosak, megrészegítheti-e őket a hatalom.

Igaz, sokan nem azt veszik figyelembe voksoláskor, hogy ki lenne helységének legrátermettebb vezetője, hanem azt, hogy ki pártjának leghűbb katonája, aki feltétel nélkül teljesíti a helyi és központi pártvezér parancsait még akkor is, ha az a helyi közösség érdekeit sérti.

Mások etnikai alapon szavaznak, azt mondják, csak magyar, csak román, csak cigány, csak zsidó ne legyen a közösség élén és a helyi tanácsban.

Húsvétkor egyik székely megyénkből érkezett is olyan konkrét hír, hogy a különben egymással hadakozó román pártok már majdnem összefogtak közös ellenségük ellen.

Van, főleg községekben, ahol retyerutyai alapon készülnek a választásokra: testvért, apát, fiút, anyóst, apóst, sógorokat és komákat próbálnak bejuttatni a helyi hatalomba, még akkor is, ha gügyék vagy tisztességtelenek a jelöltek, ilyen irányban folyik a szomszédolás.

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a kocsmákban osztogatott féldecik is hozhatnak szavazatokat, nem beszélve a pártok által máris sok helyen osztogatott pártszínű ajándékcsomagokról, pedig e praktikákat a törvény tiltja, az idevonatkozó cikkelyek betartásával viszont egyetlen hatóság sem foglalkozik.

A legriasztóbb azonban az, hogy a hatalomváltás előtt felerősödött, már-már divattá vált a politikai migráció: polgármesterek, tanácsosok, helyi és központi vezetők, sőt, önkormányzati testületek és pártszervezetek állnak át egyik pártból a másikba, váltanak inget, mondanak nyíltan nemet arra, amire eddig igent mondtak.

Mindezek láttán sokan azt mondják: ha már a helyi politika is csak a bukaresti görbe tükre, fütyülünk az egészre.

Közömbösséggel viszont nem lehet a demokrácia gyermekbetegségeit meggyógyítani.