Vizes gatya

Még senki nem kéregetett Németországban az áradásoktól agyonsújtott magyarországi felsőzsolcaiak nevében.

Tucatjával kéregetnek Németországban a moldvai árvízkárosultak nevében. Főleg dél-németországi városokat rohantak le a románok, akik annyira erőszakosak, hogy több városban ki kellett hívni a rendőrséget a cédulát mutogató egyének begyűjtésére.

Felsőzsolcán és a többi magyar településen a lakosság egyemberként védekezett a gátakon, éjjel nappal töltötték, hordták a homokzsákokat, nem jajveszékeltek, nem siránkoztak, nem ordibáltak a katasztrófavédelem katonái után.

A látott román híradásokban az árvízsújtotta moldovai településeken csak katonák, katasztrófavédelmisek dolgoztak a gátakon. Egy tudósítást nem láttam, ahol a lakosság lapátolta volna tele a homokzsákokat. Azt viszont láttam, amikor bejátszották, hogy a kiköltöztettek cigarettát és kávét követeltek maguknak. Az meg tavaly vala, amikor a falu bikái gumicsizmában piáltak a kocsmában, a víz pedig a hátuk mögött hömpölygött az utcán.

Ilyenek láttán-hallatán szokott eszembe jutni, hogy a háború után a lebombázott, éhező Németországban a hatóságok arra kérték a városi lakosságot, ha tehetik, termesszenek krumplit az erkélyen.

El sem merem képzelni, mi lenne, ha a román hatóságok arra szólítanák fel az árvízsújtotta moldvai vidékek lakosai, termesszenek krumplit a verandán. Csak egy évig, amíg helyrepofozzák a vidéket.

A román kormány pedig, akárcsak népe, kunyerálni akar az uniónál, nyissák már ki a szolidaritási alap briftasniját, vágjanak ide 70-80 millát a károsultak megsegítésére.

Ha nálam lenne a briftasni, előbb ledzsippeznék Moldvába, hogy lássam, mit tesznek ők önmagukért. Hányan lapátolják az iszapot, őrzik a gátakat, kaparják ki az életet a föld alól, ha kell. Cinizmus nélkül. Azt mondják, segíts magadon, az isten is megsegít.

De mit tegyen a feljebbvaló, ha egy nép egy része nem akar magán segíteni. Ennek gyökereit pedig hadd ne most boncolgassam.

Adott egy működésképtelen, magyarán nem létező ország, amely anyagi békeévekben sem ölt pénzt, energiát az árvízvédelemre. Adott egy széles rétegű, életképtelen lakosság, amely az utolsó gyufaszálat is a kormánytól, hatóságoktól várja. Építsenek gátat, árvízvédekezzenek, a víz elvonulását követően pedig küldjenek asszonyokat takarítani, hozzák az új bútort, hűtőt, tévét. Mert mindezek neki járnak a leadott voksért.

Európa, a világ sokkal bonyolultabb és paradox módon egyszerűbb, helyesebben darwinibb ennél a leszecskázott életképnél. Az életképes, túlélni vágyó túlél. A gyenge és mannaváró elpusztul.

Romániában nincs életképes állami rendszer, ezért nincs életképes civil segélyezési rendszer sem. Minden bázisa a mányélé.

Egy énekli a semmit, a többi pedig rázza hozzá a rongyot.