A Parkinson-, avagy a Pápai Páriz-kór

Az Egészségügyi Világszervezet 1997-ben nyilvánította április 11-ét a Parkinson-kórban szenvedők világnapjává. Jelenleg ez a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség (az Alzheimer-kór után), világszerte 6,2, Európában 1,2 millió, Romániában 72 000 ember szenved a kórban. E betegség („reszkető bénulás”) elsősorban mozgászavart okozó, az idegsejtek pusztulásával járó idegrendszeri megbetegedés, pontos okát napjainkban sem ismerik. A kutatók szerint az életkor előrehaladásával genetikai hajlamosító tényezők és komplex környezeti ártalmak együttes hatása váltja ki a sejtpusztulást, melynek üteme egyéni. Ezzel együtt fokozatosan csökken az egyik ingerületátvivő anyag, a dopamin termelése.                                                                                                                                                               

A kór tünetei fokozatosan alakulnak ki, a betegség előrehaladásával a nyugalmi remegés (a kéz, ujjak, láb, lábfej, vagy az áll területén), az izommerevség (a kar, láb vagy a törzs merevsége, például a kar nem leng szabadon járás közben), lassú mozgás (érintheti az akaratlagos mozgást, lassulnak a reflexek, ha érintve vannak az arcizmok, az arc „maszkszerű” lesz), valamint egyensúly- és tartászavar (merev tartás, apró, rövid lépések, a beteg könnyen elveszítheti az egyensúlyát, és eleshet). A másodlagos tünetek lehetnek nyelési nehézségek, fokozott nyálelválasztás és izzadás, a szaglás elvesztése, szédülés, vizelet- és székletvisszatartási zavarok, alvás- valamint beszédzavar, szorongás, depresszió, izoláció. A betegség kezdetén a tünetek csak a test egyik oldalán jelentkeznek, később kiterjednek a másikra is. 

A tudomány jelenlegi állása szerint a betegség teljes gyógyítása nem lehetséges, de megfelelő terápiával nagyon jól kezelhető, bizonyos esetekben tünetmentessé tehető. A kezelés hatékonysága attól függ, hogy az első tünetek megjelenésétől a diagnózis felállításáig milyen hosszú idő telik el. A terápiának elsődleges módja a dopamin pótlását célzó gyógyszeres kezelés, de alkalmazhatnak idegsebészeti beavatkozásokat is. Fontos szerepe van a rendszeres, speciális gyógytornának, a fizikoterápiának. Az ilyen betegségben szenvedő idős emberrel való együttélés sok kihívást jelent a család számára, de a megfelelő támogatás segíthet abban, hogy az érintett minőségi életet élhessen az otthonában. 

A betegséget James Parkinson (1755–1824) írta le 1817-ben, majd 1912-ben, közel száz év multán Rowntree rátalált e dolgozatra, azt közzétette, így a kórt Parkinsonról nevezték el. Egyikőjük sem ismerte, hogy Parkinson előtt 127 évvel, 1690-ben Pápai Páriz Ferenc Kolozsváron, magyar nyelven a Pax Corporis (A test békéje) c. könyvében pontosan leírta a – reszketegességnek nevezett – betegség kórtüneteit! Még azt is jelezte, hogy eredete a központi idegrendszerben (az agyban) keresendő. (A „Pax corporis” az első nyomtatott magyar nyelvű orvosi könyv, amelyben a testi betegségeknek gyógyítását éppoly fontosnak tekinti a szerző, mint a lélekét.)

Pápai Páriz Ferenc (1649–1716) orvos-tudós és a bölcselet doktora Désen született. Iskoláit Marosvásárhelyen, majd Nagyenyeden végezte. Tanulmányait különböző külföldi egyetemeken folytatta, 1675-ben visszatért Erdélybe, ahol közel fél évszázadon át gyakorolta gyógyítói és tudományos munkáját. 

Az ismertetett betegség elnevezésével kapcsolatban dr. Nyáry Szabó László professzor a Magyar Orvosi Nyelv folyóiratban (XXIII. évfolyam 1. szám 2023, 33–36. old. – dr. Matekovits György hívta rá fel a figyelmemet) nagyon részletes, pontos és útmutató tanulmányt közöl, amelyben javasolja, hogy a betegséget a jövőben nevezzük „Pápai Páriz”-kórnak, ugyanis egy kórt „a világ csakis az első tudományos és hiteles leírójáról nevezhet el”. 

Erdélyben 2000 februárjában néhai dr. Balla Árpád főorvos kezdeményezésére megalakult a „Pápai Páriz Ferenc Alapítvány”, amelynek célja a hírneves orvostudós, polihisztor emlékének megörökítése, valamint segítségnyújtás az orvosok, gyógyszerészek folyamatos szakmai továbbképzéséhez. Az Alapítvány vezetősége évente díjazza az elismerés jeléül a Romániában kiváló szakmai és tudományos tevékenységet kifejtett a magyar orvosokat, gyógyszerészeket. A Pápai Páriz Ferenc Díjat az alapítvány fennállása óta húsz alkalommal osztották ki: az 53 díjazott közül szakmai státusz szerint 39 egyetemi oktató, tizenkét főorvos és két főgyógyszerész.

Dr. Vajda Sándor főorvos

(Szerk. megj.: Tudomásunk szerint – javítsanak ki, ha rosszul tudjuk – régiónkból két orvos érdemelte ki a díjat: dr. Matekovits György (temesvári, amúgy aradi származású) egyetemi professzort 2013-ban tüntették ki szakmai, oktatási tudományos tevékenységéért, valamint fentebbi cikkünk szerzőjét, a bihari származású borosjenői Vajda Sándort, az orvostudományok doktorát 2017-ben.)                                                                                                        

(Fotó: pixabay.com)