Schengentől eltávolodva?

A Covid-19 koronavírus-járvány bebizonyította, hogy a háziorvosi rendszernek komoly létjogosultsága van, és a jól szervezett egészségügyi ellátás alapját képezi. Bebizonyosodott, hogy közép-súlyos és könnyebb tünetes betegek panaszait szép számmal meg tudták oldani háziorvosaink is, ami komoly megtakarítást jelentett az egészségügyi költségvetésnek.

Közismert ugyanis, hogy a kórházi ellátás ötször, néha tízszer többe kerül az egészségügyi biztosító számára, mint az otthonában kezelt beteg költségei.

Ezek tények, amelyek fölött nehéz lenne elsiklani. Sokan nem tuják, hogy a háziorvos-fogalom nem jelent egy felületesen, hat évet végzett medikust, hanem nyolc éves orvosi tevékenység után, szakvizsgázott szakembert is jelent. közülük néhány év praxis után főorvosi vizsgára is jelentkezhetne. Emellett, más specialitásokat is elsajátíthatnak: kompetencia ultraszonográfiából, gasztroentológiából stb.

A jól képzett romániai szakorvosok kapósak Nyugat-Európában is, Román család-szakorvos francia becsületrendet szerzett és elnöki dicséretben részesült.  Svájcban, Olaszországban kormánydicséretet kaptak az ott dolgozó romániai háziorvosok a Covid-járványban kifejtett munkájukért.

A Romániában maradt háziorvosokat több fórum is megdicsérte, de újabb stresszes időszaknak néznek elébe, mert sokuk számára bizonytalanná vált az egészségügyi biztosítóval kötött munkaszerződés. Miközben, Nyugat-Európa egészségügyi biztosítói 200-300 feliratkozott biztosított személy esetén is szerződést kötnek a háziorvossal, ez a betegszám nálunk 800-ra emelkedett!

Nyolcszáz biztosított honpolgárt nem minden háziorvos tud felmutatni. Hiába van feliratkozva nála akár ezer személy is, nem kap szerződést, ha közülük 800 nem biztosított.

Véleményem szerint a rendelkezés komoly hibája, hogy egyenlőségi jelet tesz a frissen végzett, szakvizsga nélküli és szakvizsgával rendelkező orvosok között. A rendelkezés másik hiányossága, hogy – érthetetlenül – nem vesz tudomást, hogy a föliratkozott, nem biztosított beteg ellátását, minimális költséggel, megoldották idáig a romániai háziorvosok.

Adódik a kérdés: mi lesz ezekkel a nem biztosított, jobbára nehéz anyagi körülmények között élő emberekkel? A régebbi családorvosokkal megkötött munkaszerződések figyelembe vették ugyanis a föliratkozott, nem biztosítottak számát is.      

Nem humánus lépés ezeket a szegényebb betegeket sorsukra hagyni, abban bízva, hogy a háziorvos hipokráteszi esküjéhez híven, valahogy majd továbbra is ingyen ellátja őket.

Vajon nem kellene-e kicsit enyhíteni a szigorított biztosított betegszámon, hogy a háziorvos továbbra is elláthassa a nem biztosított betegeket? 

A szakvizsgával rendelkező háziorvosokat is előnybe lehetne részesíteni abban, hogy számukra elegendő lehetne 500-600 biztosított személy is, figyelembe véve, hogy Nyugat-Európában elegendő kettőszáz-háromszáz biztosított személy is ahhoz, hogy az egészségügyi biztosító szerződést kössön a háziorvossal.

Háziorvosaink reménykedve várják a felmerült problémák racionális és humánus megoldását.

Dr. Bakos Károly főorvos,

család-szakorvos