Itthagyott temetők

Emlékszem, kezdő pedagógusként a határ menti, akkor többségében katolikusok lakta település temetőjének sarkában meglepetten fedeztem fel héber sírokat. A valamikor ott élt kis zsidó közösség emlékét. A sírokat nem gondozták, azokat benőtte fű, de a temetőőr rendszeresen kaszálta a füvet, s amikor a kökény túlburjánzott, akkor vegyszerrel szórta be, s utána lenyesegette az elszáradt gallyakat. Ott ma is állnak a kőből készített síremlékek.

Járom a megye településeit, mindenütt elmegyek a temetőbe is. Kíváncsiságból, hogy az egykori lakók helyett érkezett telepesek miként becsülik meg azokat, akiknek takaros házaikat, rendben tartott kertjeiket, rendezett kövezett utcáikat köszönhetik. Több helyen bizony elszomorító a látvány: derékig ér a gaz, a sírok között kinőtt az akác, kökény, galagonya, olykor a kereszteket megrongálták. A legszomorítóbb, hogy a régebbi sírokról tűnnek el a kőemlékek, hogy aztán átírva, némileg módosítva megjelenjenek az új sírokon a temető egy másik részében.  

Parlamenti képviselőinktől kérdeném (ha lehetne!), hogy vajon teljesen kilátástalan egy olyan törvénytervezet előterjesztése, amely az itthagyott temetőket, mint kegyhelyeket megvédené? Talán most kellene megpróbálni, amikor az államelnök, ha személyesen talán nem, de családja révén is érintett (lehet?) e kérdésben. Mibe kerül? Legfeljebb elvetik!