Megélhető vidék

Közösen megpályázott és elnyert uniós finanszírozás keretében március 1-jétől Hajdú-Bihar és Bihar megyék együtt népszerűsítik turisztikai kínálatukat, nem csak a közös honlapon (www.bihar-bihor.eu), hanem a 120 ezer példányban kinyomtatott, különböző tematikájú prospektusokon, a későbbi kiállításokon, szakmai rendezvényeken, utazási irodákban is.

Irigylem az élhető megyéket.

Amelyek a megkent kenyérszeletre szórakozást, kultúrát, pihenést, történelmet, hagyományt, emlékhelyeket és magyar örökséget biggyesztenek díszítés gyanánt, hogy az ember érezze, neki, érte készült. Naponta, hetente haraphat egy falatot, s mire elfogy a kenyér, elfogy az élet is, de úgy távozik, hogy legalább élhetett.

Amennyiben Hajdú-Biharban laknék, egy akkora méretű szeletből kellene harapdálnom, amely az egész megyét befedi. És hiányzanak róla üres, élhetetlen foltok.

De mindenki nem lakhat Hajdú-Bihar megyében, ám ennek ellenére, mivel nagyon közel van Arad megyéhez, érdemes oda többször is elutazni, s legalább kóstolóként beleharapdálni abba a rettentően nagy szelet kenyérbe.

Például, abba a részbe, ahol a Polgár melletti Archeopark fekszik az M3-as autópálya mellett, Magyarország első régészeti és tájtörténeti pihenőhelye. A recept rém egyszerű: ha autópályát építesz, és a munkálatok során régészeti leletekre bukkansz, akkor azokat ne süllyeszd el múzeum raktárába, hanem kanyaríts köréje egy pihenőhelyet. Aztán „csak” ki kell találni, hogy még mivel bővítsd, hadd csalogassa az arra kocsikázókat. Hát, Hajdú-Biharban kitalálták, s most öt hektáron sétálva láthatunk, többek között berendezett, újkőkori kőházat, római típusú őrtornyot, Hortobágy melléki parasztportát, és több, szintén berendezett különböző tájházat, amelyekbe belépve megtudhatjuk, miként éltek, dolgoztak eleink Nagyhódoson, Beregen vagy a Nyírségben, milyen egyszerű és szervezett volt az életük, puritán, családias környezetben peregtek hétköznapjaik. Romániai szemmel mindenhol meglepő rend és tisztaság, a házak bútorzata, a szerszámok korabeliek, s a séta végén az embernek szüksége van jó pár percre, amíg visszacsöppen a XXI. századba. S ha már pihenőhely, az Archeoparkban természetesen ott a Nomád csárda, a gyerekek pedig felügyelet mellett mászhatják a játszótornyot, élvezhetik a szabadságot. Mindezek mellett rendszeresen szerveznek különböző programokat, például, április 24–25-én Húsvétolás és Szent György-napi kirakodóvásár lesz, májusban Gyereknap, június 4-én hagyományőrző néptánctalálkozó, 18-án Nomád Ételek Főzőfesztiválja, és rendszeresen szerveznek szabadtéri diszkót, koncerteket, szeptember 3-án pedig a Kárpátia zenél, novemberben disznótor és pálinka-fesztivál, hogy csak néhány programot említsek ízelítőül. Meg hogy jelezzem, lehet szórakozva, könnyed programokkal is hagyományőrzésre nevelni a fiatalokat.

Görög katolikus sziget

S mivel az Archeopark azért nem tölti ki teljesen a fürdőzés mellett kirándulásra szánt napot, visszafele Debrecenbe érdemes Hajdúdorog felé kerülni egy kicsit. Hogy miért? Mert Hajdúdorogon van Magyarország Görög Katolikus Egyházmegyéje, egyetlen görög katolikus püspöki székhelye. A jelenlegi, román-gótikus stílusban épült templom elődjét 1610-ben kezdték építeni, többször átépítették, legutóbb 1868-ban, amikor két oldalhajóval bővült. A templomot X. Szent Piusz pápa 1912-ben az új egyházmegye megalapításakor Székesegyházi rangra emelte, de a dorogi görög katolikusok nem ezért hálásak a püspöknek, hanem mert hosszadalmas kérelmezés eredményeként ő engedte meg, hogy magyar nyelven misézzenek. Ennek tisztelegve áll a templom udvarán egy szobor, amely X. Piusz pápát ábrázolja, amint hosszas könyörgés után fogadta a hajdúdorogi küldöttséget.

Hosszú és unalmas adathalmaz helyett inkább elmondom az igaz, de nagyon kevesek által ismert tragikus történetet, amelyet a templomban most szolgáló pap mesélt el. A történetnek hosszú évekre visszanyúló bonyolult, de izgalmas történelmi-politikai előzménye van, a lényege, hogy a román görög katolikusok nem akartak magyar görög katolikusokat, nem akartak „kiszakított” új egyházmegyét, X. Piusz azonban 1912. június 8-án mégis kibocsátotta bulláját, így megalakulhatott az új egyházmegye. 1914. február 23-án este hajdúdorogi székhelyén egy csomagot kapott Miklósy István püspök, amelyben, amint azt számára előre levélben jelezték, ajándék gyertyatartó van, amelyet a bukovinai Csernovicban postáztak. Miklósy átvette, de telefonálnia kellett és távozott a szobából. Amikor a többiek kinyitották, a láda iszonyatos erővel felrobbant, ketten a helyszínen meghaltak, egy harmadik személy pedig a kórházban. Miklósy püspök megúszta a merényletet, amelyet, a templomban elmondottak szerint román katonatisztek követtek el.

Fürdés, fazekasság

Hajdúdorogról jövet elkerülhetetlen Hajdúböszörmény, a „hajdúk fővárosa”. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy a hajdúk földért, kiváltságokért cserébe szolgálták Bocskai Istvánt, ez szintén egy hosszú történelmi lecke, amibe azért a városokban, községekben járva érdemes beleszagolni. Hajdúböszörmény egyik legérdekesebb látnivalója a kopjafás temető. Az egykori református temetőben megtekinthetőek a XIX. század jellegzetes böszörményi sírjelei, a csónak alakú fejfák, amelyeknek faragása, mérete, díszítése utal az elhunyt korára, nemére, vagyoni állapotára.

Hajdú-Bihar megye leghíresebb fürdője természetesen a hajdúszoboszlói, de a megyében bóklászva érdemes megcsobbanni a hajdúnánási gyógyfürdőben, a püspökladányi, hajdúböszörményi, hajdúdorogi, nádudvari, berettyóújfalusi, balmazújvárosi, földesi, kabai, komádi, polgári, tiszacsegei termálfürdőkben, amelyek nagy része teljesen felújított, és rém vendégszerető. Mint bárhol, ahol vendégként, turistaként megfordul az ember. Ha valaki a nádudvari termálfürdőt válassza, akkor hazautazás előtt feltétlenül kopogjon be Fazekas Ferenc keramikushoz, a népművészet mesteréhez. Biztos megmutatja műhelyét, a kis házi múzeumot, ahol az ősök által készített több száz fekete kerámiát őriz, megtudhatja, hogyan készül az európai hírű nádudvari fekete kerámia.

És ha már Nádudvarról volt szó, még nem késő megszervezni egy átruccanást az április 15–16. között szervezendő, hagyományos Nádudvari Pásztorok Napjára. Lovasbemutatók mellett persze magyar pásztoros étel-ital is lesz. Na igen, a vendéglátás, amelyről eposzok születhetnének, magyar ember semmiféle vidéki programot, fesztivált nem szervez megfelelő „ellátás” nélkül. Csak így futtában, javasolni tudom a Debreceni Pulykanapokat (június 11–12.), vagy a hajdúnánási Öhönfőző Fesztivált (június 24–25.). Hogy mi az öhön? Természetesen egy hagyományos pásztorétel, szóval érdemes úgy programozni a hétvégi fürdőzést Hajdú-Biharban, hogy összekötik valamilyen fesztvállal, programmal. Ezekről idejében olvashatnak a bevezetőben említett honlapon.

Nem véletlenül említettem, hogy Hajdú-Bihar „élhető megye”, ahol évente több ezer kulturális, művészeti vagy kulináris program várja az odalátogatókat. Csak az ízelítőt felsorolni is hiábavaló, meg untató vállalkozás lenne, hisz egy olyan megyéről van szó, amely őrzi hagyományait, büszke ezekre, áldoz kultúrára, művészetre és megbecsül minden vendéget.