Komoly vitát eredményezett a múlt héten Brüsszelben elfogadott stabilitási paktum, mely ugyan elvileg az euróövezet országainak szól, mégis 23 tagország csatlakozott hozzá a 27 közül.
Csupán Nagy-Britannia, Magyarország, Csehország és Svédország utasította el a Németország (és kisebb részben Franciaország) által szorgalmazott egyezményt. Jóllehet más országok – főleg Belgium és Írország – sem lelkesedtek Berlin elképzeléséért, mégis csatlakoztak. Románia is csatlakozott, noha nem tagja az euróövezetnek.
A stabilitási paktum célja ugyanis a közös(ebb) pénzügyi- és szociális politika kialakítása. A fegyelmezett Németország egyszerűen megunta, hogy neki nyújtják be a számlát a többiek felelőtlenségéért, ezért olyan mechanizmust dolgozott ki, mely jelentősen csökkenti a kockázati tényezőket. Görögország (és újabban Portugália és talán Spanyolország) ugyanis a populista felelőtlenség, a gazdasági teljesítményt lényegesen meghaladó szociális rendszer sodorta a csőd szélére, Írországot pedig a bankoknak nyújtott korlátlan garancia. Emiatt kellet eurómilliárdos pénzügyi mentőövet nyújtani nekik, amit mindenekelőtt Németország tartalékaiból fizettek.
A stabilitási paktum legfőbb elemei a költségvetési deficit kordában tartása 3%-os felső határ megszabása által, az a kitétel, hogy a közalkalmazotti béreket csupán a gazdasági teljesítménnyel arányosan lehet emelni, a nyugdíjkorhatár megemelése és a közös adópolitika.
Nos, Belgium például a közalkalmazotti bérnövelések féken tartása miatt morgolódott, jóllehet éppen ez tette tönkre Görögországot, s komoly problémát okoz Portugáliában, Spanyolországban, Magyarországon és Romániában.
A paktum által, amennyiben be is tartják, lényegesen beszűkül a politikusok populista ígérgetéseinek mozgástere.
Hozzászólások