Rázós kosár

Az Európai Bizottság körülbelül két éve, hogy egyre határozottabban kéri Romániától a szabályozott áram- és földgázpiac felszámolását, azt, hogy az árakat kizárólag a szabad versenypiacon a kereslet-kínálat határozza meg. 

Az ipari minisztérium, amelynek alárendeltségébe tartoznak a legjelentősebb áramtermelő állami vállalatok azonban a lakosság zsebének védelmével indokolják a piac liberalizációjának halogatását, szerintük amennyiben kizárólag innen lehetne áramot vásárolni, ennek ára megfizethetetlen lenne a romániai lakosság számára. Bukarest másik érve, hogy már évek óta létezik a versenypiac, az összes, alárendeltségükbe tartozó áramtermelő pedig kizárólag itt értékesíti a villamos energiát.

Akárcsak más hasonló esetben, a tárca, a kormány féligazságokkal manőverezik és hintáztatja az Európai Bizottságot, amely szerintem azért pontosan tudja, mi az igazság. Valóban létezik egy szabadpiac, az OPCOM, amelynek keretében adják-veszik az áramot a gyártók, kereskedők, ugyanakkor van egy úgynevezett szabályozott piac, ahonnan a lakosság számára felajánlott mennyiségekkel kereskednek. Mégpedig úgy, hogy az olcsó áram kerül az OPCOM-ra, a hőerőművek által termelt drága áram pedig a lakossági kosárba. Magyarán, az állam a lakossággal fizetteti meg a drágán termelő hőerőművek veszteségeit, tehát amennyiben liberalizálnák a piacot, nem hogy drágább, de várhatóan olcsóbb lenne a lakossági áram. Mert a lakosság ma is nyugat-európai árszintet fizet. De lássuk, miért ennyire „gondoskodó” az állam a hétköznapi emberrel szemben, valójában kit, és mit védelmez.

Érdeksor

Az ipari minisztériumnál létezik egy pontos nyilvántartás az országban folyó áramkereskedésről, amelyre akármennyire is vigyáztak, mégis a Săptămâna Financiară (SF) birtokába jutott. Ebből kiderül, hogy a Romániában legolcsóbban – a cernavodai atomerőmű mellett – termelő, és a vízierőműveket birtokló Hidroelectrica csak morzsákat dob a lakossági kosárba, holott vezetői rendre állítják, termelésük fele ide kerül. A lap információ szerint a Hidroelectrica 2010-ben rekord mennyiséget, 19,6 terawatt/óra (TWh) áramot termelt, vagyis ennek felét, 9 TWh-t a lakosságnak kellett volna eladnia, s akkor felére csökkent volna az ár. De nem így történt. A cég a szabályozott piacon mindössze 4,07 TWh-t értékesített, ennek keretében a lakossági kosárba pedig 2,95 TWh-t dobott, vagyis egész termelésének 15 százalékát. A fennmaradó 13,37 TWh-t a Hidroelectrica nyolc közvetítő magáncégen keresztül értékesítette, s esze ágában sem volt az OPCOM-ot használni erre a célra. Elképzelhető, hogy kik és milyen kapcsolattal juthattak az olcsó áramhoz, s adták nagy haszonnal. Sőt, még az áramtermelőkkel általában külön szerződést kötő nagyfogyasztók (ipari nagyvállalatok) sem kaptak az olcsó áramból, nekik az éves mennyiségből mindössze 0,5 TWh jutott. De a SF információ szerint a Hidroelectrica azt is megengedte magának tavaly, hogy 2,12 TWh felvásárlásával támogassa a hőerőműveket. Könnyen megtehette, hisz ha olcsóbban is adta el, mint ahogy vásárolta, volt miből fedezni a különbséget.

A bonyolult, s helyenként átláthatatlan szálak, érdekek miatt a lakosságnak fenntartott „olcsó kosárba” nem a vízierőművek átlag 100 lej/MWh villanyárama jut, hanem a hőerőműveké, ahol az ár ennek dupláját is elérheti, de általában 185 lej körül mozog.

Akkor vegyük a másik oldalt, a hőerőműveket. Mivel drágán termelnek, általában messze elkerülik a szabadpiacot, vagy ha mégis jelentkeznek árverésre, ezeket rendre felfüggesztik. Például, a Turceni Energetikai Komplexum az egyik leghűségesebb beszállítója a lakossági kosárnak, ahova 2010-ben 2,100 TWh-t szállított. Az OPCOM-ra hét alkalommal jelentkezett, de minden esetben törölték ajánlataikat, miközben Turceni azt jelentette a minisztériumnak, hogy tavaly 1,07 TWh mennyiségű áramot értékesített az OPCOM-nál. Szóval, valakik hazudnak. Minden valószínűség szerint Turceni piacon kívül, közvetítő cégeken keresztül értékesített, de olyan áron, hogy ez utóbbinak is meglegyen a haszna. Tehát biztosra vehető, hogy a közvetítő olcsóbban kapta, mint a lakossági kosár, ezért fizeti a lakosság az összes veszteséget.

Hogy ez meddig marad így, nehéz megjósolni. Egyelőre az Európai Bizottság csak csendben morgolódik, felszólít, de jogérvényesítési eljárást még nem indított. Úgy tűnik, még jó ideig marad a jelenlegi rendszer: a lakosság kapja a drága, hőerőművek termelte áramot, a közvetítő magáncégek pedig az olcsót, amit Cernavoda és a vízierőművek állítanak elő.