Vízválasztó év a gazdaegyesületnél

Év végén, az új év kezdetén nem csak a magángazdák és vállalkozók, hanem az őket tömörítő egyesületek, valamint a civilszervezetek is elkészítik a mögöttük lévő esztendő tevékenységének a mérlegét.

Ami a gazdasági világválság feltételei közepette nem biztos, hogy az előzetes elvárásoknak megfelelően alakultak. Hogy valóban így van-e, Kocsik Józseffel, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnökével a gazdatömörülés időszerű kérdéseit, elmúlt évi munkáját értékeljük.

– Mit lehet sikernek nevezni az eltelt évből?

– Sikerült mindannak a gyümölcsét élveznünk, aminek a működési feltételeit a megelőző években kemény munkával megteremtettünk. Vagyis a tagjainknak segítettünk a szubvenciók igényléséhez szükséges feltételek megteremtésében, illetve az erre irányuló kérvények elkészítésében. Ugyanakkor besegítettünk a pályázatok elbírálásánál pozitív tényezőként szereplő pontrendszer növelésébe is. Komoly sikernek tekintem a magyar-magyar gazdatalálkozó tavaly nyári megszervezését, amelyiken olyan nagy horderejű határozatok is születtek, amelyek várhatóan kihatnak majd a Kárpát-medence egész gazdatársadalmának az életére.

– Ezek szerint, sikertörténetként könyvelhető el az elköszönt év?

– Nem éppen, mert a tagság körében terjeszteni tervezett információáramlást, az ehhez szükséges fórumokat nem tudtuk hatékonyan megszervezni. Másrészt, a pályázatok beindításának az éve volt a mögöttünk lévő, amit csak részben tudok sikeresnek ítélni. A sikertelenség tulajdonképpen a tervek elégtelen végrehajtásának tudható be, mivel a tagság jelentős része nem törekedett a törvényes státus szerinti működési feltételek betartására, jobbára csak akkor kerestek meg bennünket, ha szükségük volt ránk.

– Erre az évre milyen terveik vannak?

– Január 22-én zárul azoknak a kistérségi pályázatoknak a leadási határideje, amelyeket magyarországi szakmai szervezetekkel közösen kívánunk benyújtani. Közülük egyikben mezőgazdasági vállalkozói, biotermesztői, mezőgazdasági gépkezelői, ezenkívül ECDL (alapfokú számítógép-kezelés) képzésre kérnénk támogatást. A másikban 1-1magyarországi, illetve romániai határ menti kis település közösségi terének felújítására, a helységek hagyományőrző csoportjainak létrehozására, kiképzésére, felszerelésére, a falunapokon tervezett fellépéséhez szükséges nagy méretű sátrakra, illetve működési feltételekre kívánunk pénzt szerezni. Ugyancsak januárban kezdődik a Hajtatott Fűszerpaprika Program számára történő képzés, amihez nagy reményeket fűzünk. Hivatalosan egy fent említett vizsgáztatás 400 lejbe kerül, mi viszont a Mezőgazdasági Tanácsadói Iroda közvetítésével, na és pályázati támogatással mindezt szeretnénk ingyen biztosítani. Ezt csak azért említem, hogy a gazdálkodók kézzelfoghatóan érzékeljék a munkánknak a részükre megnyilvánuló anyagi hasznát is. A közelmúltban Kolozsváron lezajlott országos elnökségi ülésen pozitívan értékelték a munkánkat, mivel olyan stratégiai beosztásban lévő, magas fokon képzett szakembereink vannak, akik a munkánk hatékonyságát nagyban elő tudják mozdítani. Az EU-stratégia ugyanis a gazdálkodás minden részletére kiterjed, a támogatások megszerzésének viszont szigorú követelményei vannak.

– Ezzel mit akar mondani?

– Csak arra szeretném újból felhívni a figyelmet, hogy nagyon sok olyan régi tagunk van, akik azt a havi minimális, 1 lej tagsági díjat sem fizetik be, noha a tagsági díj a mögöttünk álló gazdatömeg bizonyításának az elengedhetetlen eszköze. Ugyanakkor a pályázatokon való sikeres részvételnek is egyik legfontosabb előfeltétele a tagság létszámának a bizonyítása.

– De hát miért nem fizetik be, ha az havonta csupán 1 lej?

– Mert az önszerveződés felületes, a területen dolgozó magyar polgármesterek, alpolgármesterek, de még a gazdaköri elnökök egy része sem tekinti szívügyének. Hasonló a helyzet az Erdélyi Gazda folyóirattal is, amelyikből 100-at rendelünk a megyében, de a 60-70%-uk a nyakunkon marad. Ha nem kerülnének rendszeresen olyan lelkiismeretes támogatók, akik kiegyenlítik az eladatlan példányoknak az ellenértékét, nekünk kellene azt kifizetnünk. Ugyanakkor a székház rezsije is további kiadásokat igényel, amelyeknek a kiegyenlítésébe gyakran besegítettek a támogatók, a végtelenségig azonban ez a gyakorlat sem mehet…

– December végéig a gazdáknak hány százaléka fizette be a tagságit?

– A régi tagoknak valamivel több, mint 10%-a, de szerencsénkre, a különféle szubvenciókhoz szükséges bizonylatok beszerzése miatt sok új tag iratkozott be, akiknek a jelentős részük román nemzetiségű. A most kezdődő évet tehát vízválasztónak is tekintjük, hogy végre biztosan tudjuk, kikre számíthatunk, kiknek a támogatásával tudunk komoly pályázatokat nyerni, látványosabb eredményeket elérni.