A tisztánlátás fontossága

„Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak…” /Ap. Csel. 28, 22/

A teremtés csodája megrendítő élmény, mert a világmindenség egy világ feletti örök szeretet megható üzenete. Megismerni és megszeretni a fizikai szemünk előtt láthatatlan Istent, csak úgy lehet, ha van bennünk valami belőle, amit úgy hívunk, hogy SZERETET. A gondolkodás képessége és a tudat nem anyaghoz kötött. Az emberi agy rendkívül bonyolult, de végső soron egyszerű „földi” anyagból áll. Isten viszont belénk helyezett egy csodálatos szellemi „vevőkészüléket”. Amennyiben hittel átvesszük és magunkba fogadjuk Istennek a láthatatlan szellemvilágból nekünk szóló üzenetét, akkor megérthetjük, hogy gondolataink, érzéseink „túlélik” a fizikai testet. Az emberi lét nem csupán e földi életre korlátozódik. Ahhoz, hogy egy magasabb szférához közeledjünk, el kell fogadjuk a kapcsolatteremtésnek isteni útját, amit az Ige úgy fogalmaz meg: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni”! (Zsidók 11, 6.)  Nos, azt a hitet, amely cselekedetekre, megtapasztalásokra épül, úgy hívják, hogy „élő hit”.

Kedves nemzettársaim! Sátán minden korban sikeresen alkalmazta az „altatás” művészetét. Éppen ezért Pál apostol óvja jeles tanítványát, Timóteust a megtévesztő legendáktól, amikor úgy fogalmaz: „A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg abban, amit tanultál – a tiszta igében…” (2 Tim. 3, 13.) A Szent Lélek Isten irányítsa életed minden mozzanatát. A veszély ott van, hogy az ember a befogadott tévedésekkel nem Istent, hanem saját magát csapja be. Az Ige azt mondja a római levélben, lehet akár Isten büntetése is az, hogy az ember elveszíti lényeglátását, tisztánlátását és nem tud kitörni ebből a „súlytalan” létezésből. A fizikai élet esetleges megvalósításai is betölthetik az „altató” szerepét, elvonhatják figyelmünket az Örökkévalóról. Az ember nem érzékeli, hogy lassan-lassan elszakad a szoros értelemben vett Isten-közeli élettől. Ezek után döbbenten tapasztalhatja olykor egészségének fokozatos hanyatlását, életének sorsfordulóiban bukások, csalódások következnek be. Nem igazán jól sikerült házasság, anyagi gondok, depresszió… stb. Oda is juthat, hogy még a segítő kész embereknek is hátat fordít, harag támad szívében, ha Isten igéjére irányítják figyelmüket, akár családon belül is, mert nem tud kitörni a megkötözöttség börtönéből. Figyelem: ha valaki a segítő kezet folytonosan visszautasítja, ez az állapot lehet Isten büntetése! Bár az ember, büszkesége miatt tiltakozik ennek a helyzetnek elismerése ellen – hogy én meg lennék kötözve…? – és nem veszi észre, hogy a „fejbekólintó”, figyelmezető bukások ellenére is hideg, kemény marad. Eljátssza a kegyelmet és marad szeretetlen, hideg szívének börtönében.  Ennek súlyát – sajnos – élete végéig cipelheti! Vajon, magunkra ismerünk-e?

Drága magyar testvéreim! Népünk története sok szomorú példával szolgál. Amikor felelős vezetőink gondolkodása sorsdöntő időkben tompult meg, vesztette el a tisztánlátás képességét. Így történt meg, hogy az Isten-áldotta haza „zsebkendőnyivé” zsugorodott, és népünk jelentős részét az idegen népekbe való beolvadás veszélye sújtja. Isten igéje „ébresztőt” fúj a mi számunkra is, mielőtt eljönne az a végzetesen rossz helyzet, amelytől Jézus élete árán is meg akar menteni bennünket. Adja Isten, hogy jusson el a szívünkig az Ige világos üzenete: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef. 5, 14)

Bátkai Sándor