Aki meghal, az is tovább él?

„Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség” (Filipi 1, 21.)

Az Örökkévaló Isten az embert saját képmására teremtette. Nem külsőre. Belsőre viszont még kevésbé hasonlítunk Reá, hiszen Ő az emberi ésszel felfoghatatlan szeretet. Egy fontos dologban viszont igen: az ember döntési szabadságot kapott. Az állatok például nem léphetik át ösztöneik törvényeit. Tavasszal a fának virágoznia kell. Nem mondhatja: ebben az évben nem virágzom. Sátán, Isten csodálatos ajándékával élt vissza az Édenben. „Megjátszotta”, hogy nem tudja, milyen utasítást adott Isten az embernek, és érdeklődött Isten parancsa felöl, majd azt megmásítva, elferdítve, „mintha jobbítana rajta” ismételte meg a Teremtő szavait. Isten számon kérte az emberen ezt az elferdítést. Ádám és Éva a kígyóra hivatkozott, de ettől függetlenül, világossá vált, hogy megtörtént az első bűneset. Az is világossá vált az ember előtt, hogy az ördög uralma alatt elveszítette igazi szabadságát. Kényszer alá került: gondolatkényszer, cselekvési kényszer, beszédkényszer...  Éden óta az ember a Sátán fogságában van. A bűn viszont nem maradhat büntetlenül. Az viszont egyértelműen világos, hogy az ember erejét hatalmasan meghaladó szellemi lény a bűn szerzője. Itt volt szükség Jézus Krisztusnak az önkéntes kiszolgáltatottságára, hogy vállalja, és kifizesse azt a hallatlan váltságdíjat, amely szükséges a bűn eltörlésére. Végül is, mivel a bűn zsoldja a halál, ezért az élet szerzőjét, Istent kell kiengesztelni. Olyan nagy baj szakadt e földre a bűn miatt, hogy csak egy tökéletesen tiszta lénynek, Jézus Krisztusnak a vére elégséges a bűn igazságos megbüntetésére, illetve eltörlésére. Az emberi tragédia abban áll, ha valaki nem kéri el az Örökkévalótól Jézus Krisztus keresztáldozatára való tekintettel a kegyelmet.

Kedves nemzettársaim! Emberi gondolkodás: az életem az enyém, azt teszek vele, amit akarok. Dicsekedhet a festmény szépségével a falon, miután egy jeles festőművész készítette? A Biblia világos tanítása szerint: nem a magatokéi vagytok, hiszen az Örökkévaló Isten teremtményeiként léteztek. Ez olyan nagy különbség, mint a geológia, vagy a teológia, azaz Ég és Föld. Szomorú, hogy sok nemzettársunk büszkén vállalja hitetlen, ateista voltát. Az ilyen, Istentől elszakított ember a Sátáni hatások alatt él. A túlvilági létezés valóságáról egyedül csak a Szentlélek ihlette Bibliából tudunk. Mivel fizikai szemünkkel a szellemi világot nem láthatjuk, Isten kezünkbe adta a hit lehetőségét. Sátán éppen ezt az isteni ajándékot lopja el sok embertől, hogy maradjon vele, mint lázadó, a pokol tüzére. Ez sem hazugság, gyerekmese. A Bibliát az Örökkévaló Isten adta kezünkbe, aki a megmentésünk érdekében olyan nagy áldozatot fizetett, hogy hajlandó volt „könnyezve” végignézni Egyszülött Fiának értünk vállalt haláltusáját. Csodálatos jutalmat nyújt annak, aki hittel elfogadja Jézus véráldozatát. Annak már itt e földön azt a nyugalmat adja, hogy a túlsó parton együtt lesz a Mennyben Jézussal és a többi hívő szenttel. Sátán, aki végleg kivetetté vált, minden embert támad, hogy bűnössé tegye. Ilyen gondolatokat fogalmaz meg a jeles görög tudós Szókratész néhány jeles mondatában: „A jogtalanságot elszenvedni jobb, mint jogtalanságot cselekedni”, vagy: „Sokkal nehezebb a bűntől megmenekülni, mint a haláltól”. Amikor a legkeményebb támadás érte, maga Szókratész mondta ellenfeleinek: „Megölhettek, de nekem nem árthattok!” Minden embernek van egy Istentől kapott halhatatlan lelke, amely fizikai halála után tovább létezik, és „amit vetettél, azt aratod”.

Drága magyar testvéreim! Végül is, aki meghal, az is él...? Nem ellentmondás ez? Nem! Jézus, életét volt hajlandó értünk adni, és a sírból lépett ki, több száz élő szemtanú is, akikkel találkozott bizonyítják ezt. Maga Jézus mondja: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” Ez a reménység számunkra is, mert a kulcsok annak a kezében vannak, aki annyira szeret minket, hogy életét adta értünk. Jézus nem hazudott, amikor elmondta hallgatóinak a gazdag és Lázár történetét. Fizikai haláluk után mindketten tudatos szellemi lényként a túlsó parton voltak. Pontosan úgy, ahogy megfogalmazza ezt a Biblia: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki  adta.” Bárcsak minél több magyar ember megértené, mint végső tanulságot: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az!” (Préd. 12: 7, 13.) Ha ez megtörténik, boldogan zenghetjük: „Mily nagy boldogság, öröm megnyugvás, Jézus karjaiban jó nékem... Nála van az örök biztonság.”

Bátkai Sándor