Áldás a felújított kisjenői katolikus templomra (I.)

Az 1777-ben épült, Szent Mihály főangyal oltalmában felszentelt kisjenői római katolikus templomon az elmúlt hónapokban felújítási munkálatokat végeztek. Megáldására az elmúlt vasárnap ünnepélyes szentmisén került sor, amelyet ft. Kapor János plébános meghívására exc. Pál József Csaba megyés püspök celebrált. A szentmise előtt a főpásztor találkozott az egyházközség fiataljaival és gyermekeivel.

A felkoszorúzott feszület nyomában történt ünnepélyes bevonulást követően a főpásztor üdvözölte a templomot megtöltő híveket. A főpásztort az egyházközség és a hívek nevében köszöntötték, majd ft. Kapor János plébános köszöntője következett: „Templomunk megáldására hívtak a kisjenői harangok, ezért nagy szeretettel köszöntöm, Isten hozta egyházmegyénk főpásztorát, Pál József Csaba püspök atyát.” Köszöntötte Grezsa Csabát, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának a főkonzulját, Faragó Péter parlamenti képviselőt, Bíró Zoltán, Ozsvár András, Pusztai Levente urakat, a helybeli önkormányzat képviselőit. Ugyancsak üdvözölte a testvér egyházak képviselőjét, nt. Deák Bálint evangélikus-lutheránus lelkipásztort, az egyházközség szülöttjét, Bakos Gábor plébánost, Baum Péter diakónust, a vendégeket, valamint a kisjenői, simándi, székudvari és ágyai híveket, a fiatalokat és a gyermekeket. A templom megáldásának az ünnepén, a fővédnöke, Szent Mihály főangyal közbenjárását kérte Istennél. 

A főpásztor megköszönve a kapott virágot elmondta: „Kedves hívek, számomra nagy öröm ennek a templomnak a felújítása, ugyancsak nagy öröm, hogy a szentmise előtt mintegy 20 fiatallal sikerült beszélgetnem, akik a jövőt tervezik, érdeklődnek az értékeik iránt és fontos számukra Isten. Köszönöm, hogy eljöttetek, ugyanakkor mindenkinek, amiért összefogtak a templom felújítása érdekében. Nagy munka volt, ezért köszönjük meg Istennek, amiért segített egy nemes cél érdekében összefogni az embereket határon innen és túl. Sokak összefogásának a gyümölcse a szépen felújított templom, a szentmise elején megáldjuk a vizet, amivel a szertartáson megszenteljük a templomot.” A közös éneklést követően a főpásztor  megszentelte a templomot és a híveket. A hívek felolvastak az evangéliumból, majd gitárkísérettel Szabó Hunor énekelt, utána felolvastak a szentleckéből. Baum Péter diakónus, Szent Márk könyvéből az evangéliumi résznek adott hangot. 

Ünnepi prédikációjában a főpásztor kifejtette: „Életünk során minden elmúlhat, beleértve a fiatalságot és az egészséget is, még ez a szép felújított templom is el fog múlni. Nagy tisztelettel, felelősségtudattal és szeretettel örülnünk kell mindennek, ami körülvesz bennünket, de úgy tegyük, hogy a szívünk a lényeget vegye észre. Az Istenbe vetett hit összeköti az embereket, mert mindannyian az Ő gyermekei vagyunk. Jézus egyházában a szeretet van az első helyen. Bekövetkezik majd egy jel, aminek az időpontját senki nem tudja, és az Isten Fia el fog jönni.” A főpásztor bevallotta, mielőtt elindult volna, bement a püspöki kápolnába, ahol imádkozva megkérdezte: Isten mit üzen ennek a közösségnek? Úgy érzi, azt üzente: legyenek Isten központúak! „Mert ha bízunk Istenben, akkor szabadok vagyunk, ha Isten van az életünk középpontjában, Őt nem veszíthetjük el. Ha a bizalmi kapcsolatot nem erősítjük Istennel, akkor könnyen kétségbe eshetünk. Ki kell jelentenünk: bízom benned Uram, mert Te csak azt adod, ami a javamra válik. Ahogy az Evangéliumban is elhangzott Jézus felhívása: virrasszatok és imádkozzatok! Arra használjátok, amire használni kell, másképp nem tudtok örvendeni a napnak, amikor az Úr el fog jönni. Ha elhagyjuk a keresztet, nem tudunk örvendeni a vele való találkozásnak, a feltámadás jeleinek. A kereszt, a megfeszítettnek a jele, de Jézus feltámadása után a dicsőség jelévé is vált. A hitünkért tenni akkor is lehet, ha vasárnap mindannyian elmegyünk szavazni. Sok dolog nehéz, de ha nem választjuk a keresztet, nem lesz részünk Isten áldásában és gyümölcseiben. A látható világ elmúlik, de egyetlen dolog, a szeretet megmaradhat. Annyi marad meg belőlünk, amennyit az életünkben szeretetté változtattunk és akkor vagyunk boldogok, ha több szeretet van bennünk, amikor elmegyünk, mint amikor megszülettünk. Egyetlen kérdés van, hogy életünkben mennyivel több jó akaratot, segítőkészséget és szeretetet gyűjtöttünk be ahhoz viszonyítva, amivel megszülettünk? Mindent, amit nem szeretettel teszünk, az elveszik. Ha a nehézségeink közepette átöleljük a megfeszített Jézust, akkor a karjainkban a feltámadott Megváltót találjuk. Ahányszor belépünk e szépen felújított templomba, mindig a lényeget kell tapasztalnunk, akkor arra tesszük az életünket, és ha az évek múlnak, akkor nem azon sopánkodunk, hogy már nem sok van hátra. Inkább abban bizakodjunk, hogy még van valamennyi időnk szolgálni, a Jóisten még ad valamennyi időt, amit szeretetté tudunk alakítani. Akkor elmondhatjuk: Isten közel van hozzánk, nem imádkoztunk hiába, jártunk templomba, az Ő házába fogunk jutni. Ne feledkezzünk meg, hogy magunk is, mint élő kövek, Isten házába épülünk.” 

A főpásztor ünnepi prédikációja végén Isten áldását kérte a felújított templomra és az itt mindenkor imádkozó hívekre. Utána közösen elmondtuk a Hiszek egy Istenben kezdetű imát. A főpásztor, Baum Péter diakónus és ft. Kapor János plébános adtak hangot a könyörgésnek, majd sokan járultak szentáldozáshoz. 

(Folytatjuk)