Amit tudni és hinni kell!

„Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: ’Hittem, azért beszéltem’, mi is hiszünk, s azért beszélünk. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít.”                                                               2 Korintus 4, 13-14.

Kedves testvéreim! A hívő emberek, gyermekek, ifjak és felnőttek, tudjuk, hogy minden évben eljönnek a jól ismert világi és egyházi ünnepeink. Mindig örömmel és gyermeki ujjongó lélekkel várjuk, mert jó ünnepelni, emlékezni, hálát adni. Ilyenkor nemcsak a mennyben, de öröm van a szíveinkben is. Ünnepel a család, a gyülekezet és az egész keresztyén világ. Emlékezünk, elmélkedünk, hálát adunk Jézusért és az Ő életének fontos eseményeiért. Karácsonykor születéséért adunk hálát, Virágvasárnap szívünkbe való bevonulásáért, Nagypénteken megváltásunkért, Húsvétkor a halál feletti győzelméért, Áldozócsütörtökön azt köszönjük megni, hogy mennybemenetelével utat nyitott a dicsőségbe, és hogy hit által, mint az Ő testének tagjai Vele együtt már mi is ott vagyunk. Végül, Pünkösdért, amikor Szentlelkét küldte el nekünk és árasztotta ki a szívünkbe. Hisszük, valljuk és soha nem feledjük, hogy mindezek értünk történtek meg, értünk vannak, melyek nélkül soha nem lennénk azok, akik vagyunk, nem lennénk mennyei Atyánk szeretett gyermekei, országának örökösei. Jézus mindezen események nélkül nem volna alapja, fundamentuma életünknek, amely üres, tartalmatlan, értelmetlen és céltalan volna. De épp Jézus, és mindaz, amit véghez vitt érettünk, teszi tartalmassá, értelmessé életünket és mutatja meg célját. Testvéreim, mindezeket mi tudjuk, hisszük és vallást is teszünk róluk. Tudjuk és hisszük azt is, hogy ennek megvan a jutalma. Az Atya senkinek sem marad adósa. Gazdagon megjutalmazza a Benne hívőket és az Őt szeretőket, amint a Róma 10, 9-11-ben olvasható: Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Aki szívében hisz, és szájával vallást tesz,elnyeri jutalmát, az örök üdvösséget, a hervadatlan koronát, az örök életet.

Mindezt tudnunk kell! Ha tudjuk, hisszük, erről beszélünk, írnunk kell. Pált a hite késztette szólásra. Úgy volt ő is, mint Jeremiás próféta, aki egy adott pillanatban azt mondta: úgy látom elég, nem szólok többé ehhez a néphez, de nem tudom megtenni, mert Szentlélek tüze, mely a szívemben és csontjaimban van hajt szólásra, tettre késztet, akár hallják, akár nem hallják, és ízzig-vérig ható erővel tovább szólt.

Örömmel mondjuk mi is: Mivel pedig a hitnek lelke van bennünk, mint elődeinkben is – egy a hit – ezért tudnunk kell, hogy Isten feltámasztotta Fiát a halálból. Hogy feltámasztotta, ezzel bizonyítja, hogy Jézus meghalt. Hiszem, csak a halálból lehet feltámadni. Elfogadta a kereszten értünk hozott áldozatát. Megbocsátotta bűneinket, vére által magának megvásárolt. Így lettünk, vagyunk az Övéi, országának boldog örökösei. Itt a hangsúly nemcsak azon van, hogy Fiát feltámasztotta a halálból, hanem azon, és főleg azon, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt. Hangsúlyozom, minket is feltámaszt fiával együtt, és vele együtt részesít az örök dicsőségben.

Erről más helyen is beszél Pál. 1 Korintus 15, 12. Krisztus feltámadott, mi is feltámadunk. Ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Akkor minden hiábavaló; az igehirdetésünk, a hitünk, sőt így hamis tanúi lennénk Krisztusnak, a feltámadásnak és az életnek is. De! – mondja – mi tudjuk, hogy Jézus feltámadt, él és élni fog örökké. Micsoda öröm vele tartani. Én élek – üzeni az ünnepen a feltámadott, az örökké élő – és ti is élni fogtok. Hol? Már ebben a földi életben is, de az örökéletben is, ahova Magával visz, hogy ahol Ő van, mi is vele együtt legyünk örökké. „Én magammal és magamhoz viszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. János 14, 31. Ott, ahol többé nem lesz bűn, halál, fájdalom, könny, hanem örök öröm, és örök boldogság.

Ezt szerezte meg, és ajándékozza nekünk Jézus az ő halálával és feltámadásával. Tehát nem kis áron. Ha elfogadjuk, hittel részünk lesz benne, ingyen kegyelemből. Immár tudjuk, hisszük. Legyen a válaszunk: elfogadjuk és megköszönjük. Jézusunk, ezután Benned, Veled és Érted élünk. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk minden kedves testvérünknek áldott feltámadási ünnepet.

Szeretettel,

Józsa Ferencz       

nyugalmazott lelkipásztor