Ápolni, erősíteni a közösségi szálakat

Szerdán rendhagyó templombúcsú részesei lehettünk a Mária nevére felszentelt szederháti katolikus templomban. 

Magyarul elmondott, románul összefoglalt szentbeszédében ft. Lunic Dániel arad-ségai káplán Szűz Máriát, Jézus édesanyja szerepében mutatta be, végigvezetve hallgatóságát a Megváltó fogantatásától, a megszületésén, az anyai örömökkel társuló neveltetésén, az emberek között gyakorolt küldetésén át az anya számára is a legmegrázóbb tragédiáig, gyermekének a kínhaláláig. A szertartás ünnepélyességét nagyban emelte Deutsch Ibolya karnagy orgonajátéka, a hívekkel együtt gyakorolt éneke. A szentmise végén ft. Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános megköszönte ft. Lunic Dánielnek a prédikációt, majd a templom falait, mennyezetét ékesítő freskókat méltatva kifejtette: a párját ritkító kicsiny templom freskói a szederhátiak összefogásából, adakozókészségéből született felbecsülhetetlen érték, amit szemlélve, végigkövethető Jézus teljes földi élete, de megtestesülnek itt a Szentírás legfontosabb eseményei is. Az itt található érték azonban csak akkor fejtheti ki jótékony, építő hatását, ha a jelenlegi szederhátiak, az innen elszármazottak minél nagyobb számban látogatják a templomot. Köszönetet mondott a templombúcsú alkalmából tanúsított kiemelten magas részvételért, ami igaz ugyan, hogy 15 főt tett ki, de ez a falu jelenlegi, egészséges katolikusainak a többségét jelenti.

Hogy mitől volt a templombúcsú rendhagyó?

Éppen a fenti körülmények miatt, de attól is, hogy a falakat, a mennyezetet ékesítő közel 30 nagy méretű freskó mindegyikének az alján szerepelnek a megrendelő családoknak a nevei, amelyek közül a legtöbben már nem élnek. Éppen ezért, e családok leszármazottait a festmények révén a templomhoz is eltéphetetlen szálak fűzik, amelyeknek a létét, a fontosságát csak azok tudják igazán átérezni, akiknek az ősei a helybeli temetőben nyugszanak, és bárhol is éljenek nem sajnálják a fáradságot hazautazni a templombúcsúra. Mert bárhol is élnek a világon, a templomfreskók alján szereplő, valamint a temetőben nyugvó őseik révén elszakíthatatlanul összetartoznak.

E szálaknak a megerősítéséért ft. Király Árpád főesperes kérésére, nem csak a szentmisét celebráló lelkészeket, hanem a szederháti vagy onnan elszármazott híveket is megörökítettük az oltár előtt. A búcsú a helybeli asszonyok által hozott süteményeknek, üdítőnek a templom előtti, közös elfogyasztásával, a szebb napokat megért, egykor színmagyar közösség ellenállhatatlanul feltörő emlékeinek a felelevenítésével zárult.