Az Édentől a megváltásig

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” ( Jel 2,10.)

A bibliai Éden az a gyönyörűséges kert, ahol az első emberpár lakott a bűnbeesés előtt. Csodálatos békességben és harmóniában élt Teremtőjével és az őt körülvevő világgal. „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.” (1Móz 2,15.) Ezt a felhőtlen kapcsolatot rontotta meg a bukott angyalfejedelem, Lucifer, aki kígyó alakjában megszólalt, és rávette az embert, hogy engedetlen legyen Teremtőjével szemben. A világmindenséget Isten örök, elévülhetetlen törvényei irányítják. Ezek között az egyik legfontosabb, ami az ember földi életét, de örök sorsát is meghatározza: „A bűn zsoldja a halál”. (Róm 6, 23.) Isten tudatában volt annak, hogy örök törvényei sérthetetlenek, megkerülhetetlenek. Annak érdekében, hogy mégis megmentse az embert az örök kárhozattól, magára vállalta a halál elszenvedését Fiának, Jézus Krisztusnak keresztáldozatával. Kedves nemzettársaim! Isten elhatározása volt az, hogy egy bizonyos „választott nép” kebelébe küldi e földre a Megváltó Messiást, akinek az áldozata elég lesz a világon élő minden ember bűneinek eltörlésére. Igaz, ez a döntés csak arra érvényes, aki elkéri a kegyelmet, a helyettesítő áldozatot. A történelem egy pontján kihívta Ábrahámot korábbi lakhelyéről azzal az ígérettel, hogy szövetséget köt vele, ha ő és utódai hűségesen hallgatnak rá. Engedelmességgel követik utasításait, új hazát kapnak, majd egy bizonyos boldog, Isten áldotta időszak elmúltával, amikor „Isten órája” elérkezettnek látja az időt, elküldi Fiát e földre. Hozzánk hasonló fizikai testben, hogy tiszta áldozat legyen az ember megváltására. A „hozzánk hasonló” meghatározás azt jelenti, hogy asszony által, de nem férfi akaratából fog megszületni a Megváltó, hanem a Szentlélek Isten csodálatos közreműködésesével. A lényeg, eredendő bűn nélkül születik e földre, és tiszta, szent élet után, olyan bűn nélküli áldozat lesz, ami kielégíti Isten örök törvényét. 

Drága magyar testvéreim! Jól ismerjük a latin közmondás jelentését: historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere. A zsidó nép életéből számtalan tanulságos történet tárul elénk a Biblia lapjairól. Döbbenetes például az, hogy miután Isten hatalmas karral és sok csodával kihozta Izrael népét az egyiptomi fogságból, rövidesen megunva a Sinai-hegyen levő Mózes visszaérkezésére való várakozást, Áronnal aranyborjút csináltattak. Azt ünnepélyesen felavatták, mondván: „Izrael Ez a te istened, aki kihozott Egyiptom földjéről.” (2Móz 32, 4.) Elképesztő, sátáni fordulat. A bűn folytonos újratermelődésének nincs vége. Az Ige beszámol például arról: „Izrael fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr Midián kezébe adta őket hét esztendőre.” (Bír. 6,1.) Az ellenség jött is hatalmas tömegben – mint a sáskák –, és rablásaival végleg elszegényítette Izrael népét. Ekkor újra eszükbe jutott, hogy az Örökkévaló segítségét kérjék. Isten pedig újra könyörült Izrael népén, és Gedeon által óriási győzelmet adott népének. Mindenekelőtt szükséges volt, hogy Gedeon lerombolja a pogány istennek, Baálnak az oltárait. Amikor a bűnös istenimádók számon kérték a Baál-oltár lerombolását, Gedeon édesapja nagyon ötletesen elmondta nekik: „Ti akarjátok megmenteni őt? … Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért”. (Bír 6, 31.) Végül is az Úr segítségével hatalmas győzelem született. Sajnos a jó kezdést rossz befejezés követte, mert a zsákmányolt arany kincsekből Gedeon feltűnően szép, díszes felsőruhát csináltatott, amit, kiállított városában. Erről azt olvassuk az Igében: „Ott paráználkodott azzal egész Izrael. Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének.” (Bír 8, 27.) Az Úrtól való elfordulás nem kerülte el Izrael legnagyobb királyát sem. Isten határozott tiltása ellenére, Salamon, gazdagsága csúcsán, számos, idegen népből származó nőt vett feleségül, akik elfordították szívét az élő Istentől. Az Ige a 21. századra is érvényes tanulságot fogalmaz meg: „Keressétek először Istennek országát, és annak igazságait!” Ha ezt tesszük, életünk a boldog Mennyországban végződik. Így azután boldogan zenghetjük: „Bízom benned Uram Jézus, Benned bízom egyedül. Engem kegyelmed hordoz, így lelkem üdvözül.”

Bátkai Sándor