Bérmálkozás Kisiratoson

Június 7-én, vasárnap, a felkoszorúzott feszület nyomában 30 fiatal vonult be a kisiratosi római katolikus templomba, utánuk exc. Pál József Csaba megyés püspök, valamint a kerületi papok és elöljárók. A templomot megtöltő híveket a megyés püspök köszöntötte. 
A helybeli plébános, ft. Máthé Lóránd üdvözölte a főpásztort és kíséretét, majd azzal folytatta: „Kérjük a Szentlelket, hogy az itt lévő 30 fiatalt áldja meg, hiszen ők már két évvel ezelőtt elkezdték az erre való felkészülést. A Szentlelket kérjük: világosítsa meg a lelküket, hogy meg tudják élni a hitüket! Azért vagyunk ma itt, mert ez ünnep nemcsak a közösségünknek, hanem az egyházmegyének is, hiszen 30 fiatallal többen állnak Isten mellett Krisztus harcosaiként. Szeretettel köszöntjük a püspök atyát, és kérjük, hogy szolgáltassa ki a felkészített fiataljainknak a bérmálás szentségét! Ők a mi reményeink, akikre felnézünk, mert tiszta lélekkel állnak előttünk úgy, ahogyan helyettük a keresztszülők megvallották a hitüket és az egyháznak komoly tagjaivá váltak. A mai napon ők válnak azokká, akik tovább viszik a hit fáklyáját.”
 

A bérmálásra várók kérése
A bérmálásra váró fiatalok közül Bodonea Vanessza köszöntötte a főpásztort: „Kedves Püspök atya, főtisztelendő atyák, kedves szülők, családtagok és vendégek! Nagy szeretettel és őszinte tisztelettel köszöntjük önöket ezen a számunkra különleges, megható örömteli napon, hiszen együtt ünnepelhetünk mindazokkal, akik megtisztelték az alkalmat, és osztoznak velünk e fontos eseményben. Köszönjük a plébános úrnak, aki segített felkészülni erre a napra, és példájával erősített bennünket.” Utána Almási Dávid bérmálandó következett: „Köszönettel tartozunk családtagjainknak, akik segítettek felkészülni, akik mindig mellettünk állnak, támogatnak minket, biztatnak a nehézségek idején, szeretetükkel segítettek abban, hogy ma itt lehessünk. Az ő gondoskodásuk és hitük sokat jelent számunkra. Ez a nap nemcsak egy ünnepi alkalom, hanem életünknek fontos állomása is, örömteli, emlékezetes pillanata, amit boldogan osztunk meg önökkel, és amire szeretettel fogunk emlékezni a jövőben is. Köszönjük mindenkinek, aki megtisztelt a jelenlétével, és együtt ünnepel velünk. Nagy öröm számunkra, hogy családtagjaink, barátaink és közösségünk tagjaival élhetjük meg ezt a meghitt eseményt.” Ezt követően Tiba-Fischer Réka és Faragó Tamás-Péter elszavalták Túrmezei Erzsébet Az enyém című versét, Mentes Mihaly Az úr bennem c. versét Torma Kristóf tolmácsolta. Végül Hotăran Viktor és Szellelki Doroti mondott köszönőbeszédet.
 

Püspöki köszöntő
A továbbiakban a megyés püspök köszöntötte ft. Király Árpád főesperes-plébánost, a helybeli, valamint a nagyiratosi ft. Bakó László plébánost és a Kürtösön szolgáló Piklor László diakónust. A szentmise előtt megkérdezte a fiatalokat: izgulnak-e? Volt, aki igennel, mások nemmel válaszoltak, de megértette, hogy sokan tartottak attól: képesek lesznek-e úgy megnyitni a szívüket, hogy oda beköltözzön a Szentlélek. Arra kérte a híveket, hogy azért imádkozzunk a szentmisében, hogy minden fiatal úgy tudja megnyitni a szívét, hogy a Szentlélek oda beköltözzön. A szentgyónás szövegének a közös megszólaltatása után együtt adtak hangot az Uram irgalmazz kezdetű éneknek, majd a főpásztor könyörgésnek adott hangot Istenhez. A Szentleckéből a bérmálandó fiatalok olvastak fel, Szent János Könyvéből az evangéliumnak a plébános adott hangot, majd tanúskodott arról, hogy a bérmálandók megfelelő hitoktatásban részesültek, a szentgyónás és a szentáldozás által készültek a bérmálás szentségének a felvételére. A főpásztor a bérmálkozókhoz fordult: „Tudjátok-e, hogy a Szentlélek mit művel bennetek? A Szentlélek megerősít bennünket, hogy hitünket megtartsuk, és hitünk szerint éljünk.” 
A főpásztor a szülőkhöz, a hívekhez és a paptestvérekhez fordult: „Ma az első olvasmányban az első pünkösdről hallhattunk, igaz, hogy minden egyházközség kicsit más a többinél, de minden hívő tanulhat abból, amit a keresztények átéltek az első pünkösdkor. Ebből két dolgot emelnék ki: mindannyian együtt voltak, mert a Szentlélek jelképe, a galamb csak ott rak fészket, ahol más fák is vannak. A Szentlelket úgy tudjuk igazán befogadni, ha közösen is várjuk. A közösségnek nemcsak megtartó, hanem életmegtartó ereje is van.” A főpásztor elmesélte, hogy az elmúlt hetekben meglátogatta 9 fiú, akik VII. osztályosok, idén bérmálkoztak és azért jöttek, hogy vele interjút készítsenek. Arról is kérdeztek, hogy a lélek az, ami megtanít bennünket imádkozni? Nagyon illedelmesen viselkedtek, szép dolgokat kérdeztek. Utána azonban ő is visszakérdezett: számukra a kétéves felkészítő változtatott-e valamit bennük? A fiúk bevallották: nemcsak maguk, hanem az édesanyjuk is észrevette a bennük lezajlott változást. Mindannyian bevallották: szorosabb lett a kapcsolatuk Istennel és a templommal. Egyik, amikor elsőáldozó volt, kapott egy imakönyvet, amiből a bérmálkozás után naponta elolvas egy-egy részt. Másik azt mondta: bérmálkozáskor kapott egy bibliát, amiből mindennap elolvas egy-egy részt. Ezen túlmenően, imaesteket is szerveztek, aminek a létrejöttébe bevonták a környezetüket, a szüleiket is, akik könnyekig meghatódtak az elhangzott imádságokon. Mások idősek otthonába jártak, hogy az ott lakó nénikhez és bácsikhoz is eljuttassák Isten igéit, üzeneteit. A beutaltak nagyon örvendtek, amiért nemcsak együtt imádkoztak, hanem meghallgatták a korukkal és az állapotukkal járó panaszaikat is, amelyeknek a közlése megnyugtatta őket. Mindez csak egy kis rész abból, amit együtt tehetünk, ha engedjük, hogy a Szentlélek vezessen minket. Az olvasmány szerint nemcsak együtt voltak, hanem mindannyiukra külön leszállott a Szentlélek. A Szentháromság harmadik személyének, a Szentlélek leszállása külön-külön az emberekre nagy dolog, mert egyenként mindenkit megerősített. Megkérdezte a most bérmálásra jelentkezett fiatalokat is: ki az, aki otthon valakivel együtt szokott imádkozni. A megkérdezettek egyharmada elismerte, hogy valamelyik szülővel, nagyszülővel, baráttal vagy barátnővel szokott együtt imádkozni. Noha kevésnek tűnik az egyharmad, de áldást kért azokra a személyekre és családokra, akik vállalják a fiatalokkal való együtt imádkozást. „Testvéreim, a világ és az ország hitének a javítása, boldogulása érdekében keveset, de a magunk családjának, közösségünknek a boldogságáért sokat tehetünk, ha rendszeresen együtt imádkozunk.” Állításának az alátámasztására Józsué példáját említette, aki megkérdezte közösségét: Mit választotok, az életet vagy a halált? Istennel akartok lenni vagy a pogányokkal? Mert az a boldogulásunk záloga, hogy Istennel tartunk-e. 
A továbbiakban a főpásztor a plébános társaságában fogadta a bérmálkozókat, akik a bérmaszülők tenyerével a vállukon a püspök elé járultak, aki a fiatalt a nevén szólítva, homlokára szentelt mirhával keresztet rajzolt, majd megérintette az arcát mondván: Fogadd a Szentlélek ajándékának a jelét! A bérmálási szertartás a pápai himnusz felcsendülésével, felemelő hangulatban zárult.