Építsük fel újra Isten országát!

Vasárnap, a Jó pásztorok vasárnapján, anyák napján a dévai ferences templomban hívek nélkül megtartott szentmiséjén p. Böjte Csaba ferences szerzetes feltette önmagának a kérdést: mennyire vagyok áldás, a környezetem számára jó pásztor? Milyen jó lenne, ha a boldogságos Szűzanya, a szerető édesanya hasonlatosságára, mi is átalakulnánk, és József példájára, hasonlatosságára, mi is legalább a testünkből fakadt élet gondozását vállalnánk.

Miután evangéliumot olvasott fel Szent János könyvéből, ezzel folytatta: „Kedves testvéreim, sokféle ünnepünk van, dúskálunk a témákban és a lehetőségekben. Egyfelől anyák napja van, ezért szeretnék köszönteni minden édesanyát, de azokat az anyákat is, akiknek meglehet, nincs gyermekük, de rendszeresen támogatják a mi gyermekeinket, eljönnek velünk kirándulni, táborba. (…) Ma mindannyiuknak köszönetet szeretnénk mondani, és a szentmisét is értük szeretném felajánlani. A szegénységünkből csak az imádságra telik, de talán ez a legnagyobb dolog, amit adhatunk. Egy nagy kivetítőre most felsorolhatnánk nagyon sok hölgynek a nevét, mindazoknak, akik szeretettel és jósággal lehajoltak a gyermekeinkhez. Ugyanakkor a jó pásztor vasárnapján imádkozni szeretnénk azokért a pap bácsikért is, akik a gyermekeinket a jóra és a szépre tanítják, intik. Hála Istennek, elmondhatom: Erdélyben nagyon sok jó pásztor van, akik manapság, a koronavírus idején a világhálón mondják a szentmisét, hirdetik Isten igéjét, ezért ma értük is imádkozunk.

Erdélyben a boldogságos Szűzanya az a világítótorony, amely az élet tengerén hánykolódó emberek számára irányt tud mutatni. 2000 év óta az egyházunk a Szűzanyát állítja példaképül elénk, ez a templom és oltár 1710-ben készült, és már akkor is a Szűzanya volt a példaképünk. A Csíksomlyói Szűzanya szobra több mint 500 éves, a mohácsi vész előtt készült, s már akkor is a Szűzanya volt a példaképünk. Szent István neki ajánlotta fel a magyar koronát. Éppen ezért, Csíksomlyón a Szűzanyához méltó díszkert elkészítésén dolgozunk, ahova facsemetéket, dísznövényeket ültettünk, szívesen fogadjuk az emberek támogatását, 15 különféle udvart építünk. Ebben a szentmisében az öröm udvarába szeretnélek benneteket elkalauzolni. Mert a Szűzanyát maga Isten kéri fel, hogy legyen Istenszülő. Az Istenanyai méltóság első napján elmegy és meglátogat egy veszélyeztetett kismamát, Erzsébetet, akinek hónapokon keresztül segít, megvigasztalja, örömet szerez neki, hogy az meg tudja szülni a gyermekét, és idős kora ellenére is egészségben nevelje magzatát.

Milyen szép lenne, ha itt a földön valaki a megbízatását így tudná kezdeni. Mária édesanyaként is meghajtja fejét szolgáló szeretettel a veszélyeztetett kismama előtt. Nem tudom, ennél szebb példa kell-e számunkra? Mert manapság, amikor a fogyasztói társadalom habzsolja magához az embereket, rengeteg rongyrázó kapcsolat alakul ki, és egyre több fiatalt ragad magával.

Mert „vajúdnak a hegyek”, de öröm, gyermek, jókedv születik-e?

A dévai tömbház és kolostor között van egy akkora virágoskertünk, mint tízszer az oltár, és tele van különféle virágokkal, amelyek váltakozva nyílnak, sorban. Most a koronavírus miatt éppen be vagyunk zárva, és naponta gyönyörködünk a kicsiny, de szebbnél szebb virágokkal pompázó kertecskében. Én meg úgy éreztem, e gyönyörű kertecskének a látványát anyák napján megosztom a hölgyekkel. A lányainkat nevelő nőnek, Pál Évának 7 saját gyermeke is van, közülük 5-6-an már kirepültek, ezért a mi gyermekeinkből alakított egy tíztagú családot, amelyben csak szépen beszélnek, mosolyognak, sokat nevetnek, aminél nagyobb boldogságra nem vágyhat az ember. Oly sok jólétben, gazdagságban élő ember van, akiknek felajánlottam: alkalmazlak téged, a saját házadban nevelj 4-5 gyermeket, amiért a román állam megfizet, ráadásul az intézmény jellegért kibérelem a lakásodat, viszek neked gyermekeket, hogy neveljed őket, legyél a munkatársam! Sajnos, 30 év alatt nem tudtam meggyőzni egy embert arról, hogy legszebb dolog, ha gyermekeket nevelsz, virágokat ültetsz a házad köré, szőlővel és rózsával futtathatod be az otthonodat, gyönyörködhetsz a sok szép gyermekben.

Szomorúság van a szívemben, mert a gonosz lélek bejárja a fiatal lelkeket. Volt olyan kolléganő, aki nevelőnőként dolgozott nálunk, otthont, gyermekeket, lehetőséget adtam, hogy nevelje a gyermekeket, akikből kihozza a maximumot. Ő azonban fejest ugrott a nagyvilágba, és elment, mert valamilyen ügynökség munkát ajánlott neki, egy benzinkútban tölti az üzemanyagot, amiért kap valami pénzt, amivel megvásárolhatja a boldogságot. Nem ítélem el, csak csodálkozom. Anyák napja van, a legszebb hónap, május elején, amikor a boldogságos Szűz Mária koronát rak az anyaságra, a nőre, aki gyermeket vállal és szeretettel felneveli. Az egyház is kimondja: nem csak test és vér kívánságából lehet gyermeket vállalni, hanem Szent József, jó pásztora az egyházunknak Isten akaratából vállalta, hiszen a fia nem az övé, mégis ő neveli, apaként. Tegnap én is megosztottam egy képet édesanyámmal, mert ugye nekem is van mennyei édesanyám – érzékenyült el a hangja –, és több hajdani gyermekünk, aki Juci néninek – idézőjelben – hajdani unokája volt, nagyon szép bejegyzéseket írt. Közülük egyik beírta: gyakran gondol vissza Juci nénire, drága nagymamájára.  (…)

Tervezzük újra az életünket!

Testvéreim, milyen jó lenne, ha azok, akiknek a Jóisten nem adott gyermeket, kinyújtanák a karjaikat a bajba jutott gyermekek felé! Én azt tapasztalom, hogy a koronavírustól való félelem megállította a mindenfajta élelem és árucikk elherdálását, ezért úgy is felfoghatjuk, mint az isteni gondviselés, egy hatalmas lelki gyakorlat mindannyiunk számára. Tervezzük újra az életünket, a boldogságos Szűzanya legyen a példaképünk!

Sokan megkérdezik, hogy érzem magam?

Elmondhatom: jól érzem magam a mi közösségünkben, a 108 gyermekkel és a kollégáimmal. Szinte szégyellem kimondani: nekem a koronavírus olyan, mintha a lottón megütöttem volna a főnyereményt, hiszen nem kell rohangálnom, minden reggel le tudok ülni a gyerekekkel és a kollégákkal egy kávé mellett nyugodtan elbeszélgetni, gyönyörködöm a virágokban. Ha hiszik, ha nem, lassan két hónapja 108 gyermekkel és 20 felnőtt kollégával élünk összezárva, békében, szeretetben, de még egyetlen gyermekre sem volt panasz, öröm velük együtt lenni, és még senki nem betegedett meg. (…)

Az örömet Isten felkínálja, lehetőséget ad a választásra, a fiataloknak családot alaptani a gyermekeiknek esténként mesét mondani, megtanítani őket szép dalokra, virágokat ültetni a ház körül, örömteli dologgal foglalkozni. Bármivel lehet foglalkozni, ami a szívünk gazdagságából felszínre jön azzal a tudattal, hogy eredeti názáreti máriás életet folytathatunk. Mint Mária is Betlehemben, amikor a kis Jézussal együtt játszott, és elküldte a nevelőapja, József után az ácsműhelybe, hogy hívja haza, mert elkészült a finom vacsora. Ilyen lehet a boldog családi élet, amiben testvérem, neked is részed lehetne, ehelyett azonban elhagyod a szülőföldedet, elrepülsz akár New Yorkba is, ahol húszmillió ember között hemzsegsz, naponta talán két órát utazol a munkahelyedre, ahol csupán egy szám vagy, és ha nem dolgozol eleget, lecserélnek, mint egy villanykörtét. Sokadmagaddal bérelsz egy lakást, és esténként azzal szórakozol, hogy számolgatod az összekuporgatott dollárjaidat. Ettől valóban boldog vagy? Erre vágytál, erről álmodoztál gyermekkorodban? Miért nem, jössz haza a szülőföldedre, miért nem alapítod meg itthon a magad családját, a magad kis várát, a magad kis világát? Testvéreim, nem hiszem, hogy ez ne sikerülne, csak merjük újratervezni az életünket! Használjuk ki a koronavírusos, békés időszakot és álmodjuk meg újra az életünket itthon, a magunk világában, a magunk finom ebédje mellett beszélgessünk a barátainkkal. Mindez hihetetlenül kevésbe kerül: nem kell autó, mert amúgy se lehet sehova utazni, újruha se kell, mert be se merünk menni az üzletbe, de nincs is szükségünk ruhára, hiszen tele van velük a szekrény. Ha magamnak, ferences létemre annyi ruhám van, hogy 5 élet alatt sem tudnám elhasználni, gondolom, másoknak még több van. Testvérem, dőlj hátra. Éld az életedet, hiszen nem tudod, mennyi van még hátra. Nem kell elmenned Japánba megnézni, hogyan virágoznak a cseresznyefák, miközben az erdélyi kertek a legszebb színekben pompáznak.

Én a gyönyörű gyermekeket nevelő szép családot, az értelmes, emberhez méltó életet szeretném népszerűsíteni. Azt az életet, amit a mi Urunk, Jézus Krisztus megszentelt, mert ha nem a család, a szeretet lenne a legszebb e földön, akkor Jézus Krisztus bizonyára bankárnak született volna, és osztotta volna az észt. Jézus azonban nem azt választotta és vállalta a szenvedést. Adná az Úr, hogy nyíljon fel a szemünk, és vegyük észre, hogy az Éden nem veszett el, hanem a hátunk mögött van, ezért forduljunk meg, és gyönyörködjünk benne! Vállaljuk a feleségünket, a gyermekeinket, vállaljuk a szülőföldünket és az ott lévő növényeket, virágokat. Szent József példájára vállaljuk a kétkezi, becsületes munkát! Mert volt már fasiszta, kommunista korszak, most jött ez a liberális-kapitalista korszak, aminek reméljük vége lesz, és akkor jön az immun-korszak, amikor az egészségem, a testi-lelki épségem lesz a legfontosabb. Én hiszem: minden adva van ahhoz, hogy egy ilyen korszak ránk köszönjön, mert a tudósok szerint, a koronavírus-járvány ideje alatt olyan alacsony a világ széndioxid kibocsátása, mint a II. világháború óta soha, hiszen a természet kezd helyreállni. Mert meglehet, csődbe megy néhány légitársaság és talán Kínából sem fognak milliónyi holmit ideszállítani, de reméljük, túléljük e tragédiát, mert a boldogságos Szűzanya nemcsak jótékonykodott, hanem az emberiség nagy pedagógusaként megmutatta: szeretni kell az édesanyákat! Adja az Úr, hogy a Szűzanya öröme a mi leányaink, asszonyaink örömévé is váljon és a világ jó tapasztalatokkal és édesanyákkal békében, szeretetben megújuljon és az elveszett Édent itt, a földön megtalálva, építsük fel Isten országát, ámen!