Európa a tolerancia fogságában

„Megmérettél és híjával találtattál...”  /Dániel könyve  5, 26–27/

Az év fordulójával intézmények, vállalatok, de jó, ha az egyes ember is mérleget készít az elmúlt esztendő eseményeiről. Számba veszi a sikereket, de őszintén látja a bukásokat is. Ha ez nem történik meg, folytatódik az a felszínes életvitel, amelynek vége fele közeledve döbben majd rá igazán, hogy érdeklődése csak e múlandó anyagi világra korlátozódott, amit rövidesen itt kell hagyjon, és kimaradt életéből a legfontosabb, annak tudata, hogy át kell lépjen a túlsó partra ahol  az Örökkévaló előtt kerül mérlegre földi életének tartalma. Így tehát életünk legdrámaibb pillanata nem a halál, hanem az, ha valaki nem tudja, hol folytatódik létezése! Isten ugyanis megformálta az embert a föld porából és „az élet leheletét lehelte orrába”. (1 Mózes 2, 7.) Ez azt jelenti, hogy van bennünk egy hallhatatlan isteni rész, amelyet a gyászjelentések gyakran úgy fogalmaznak meg: „…és visszaadta lelkét Teremtőjének”! Ha akarjuk, ha nem az átlépés szükségszerűen bekövetkezik, és tovább létezünk az örök időtlenségben.

  Kedves nemzettársaim! Létezik a bennünket körülvevő láthatatlan világban egy olyan szellemi lény – a Biblia Lucifer néven említi –, aki miután szembe fordult Teremtőjével végleg kegyveszetté vált. Isten, aki nem zsarnok, megengedte számára, hogy kiélje gonosz szándékait, az emberek bűnre csábítását egy időre, de ugyanakkor létrehozta az ember számára a megmenekülés útját. Süllyedő világban élünk. A „mentőcsónak” egyedül az üdvösség. Minden másféle irányzat, „hitféle”, meg úgy gondoltam, meg azt hittem... nem menti meg az embert. Meghatározó fontosságú itt is a szabad akarat: melyik irányba nyitom meg szívemet, az örök boldog életet nyújtó Isten, vagy a kárhozat fele sodró Gonosz előtt. A döntés azért is olyan nehéz, mert a mindkét irányzat felé ható munka legtöbbször valóságos embereken keresztül történik. Az Örökkévaló egykor Izrael népét, ma pedig bennünket óvva int attól, hogy áldozatává váljunk a hitelesség látszatát keltő megtévesztő tanításoknak: „Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira! Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben; NEM KÜLDTEM ŐKET– így szól az Úr”! (Jer. 29, 8.) Sátán sikeres megtévesztő emberei – Isten erőteljes tiltása ellenére is – az elhunytakhoz fordulnak segítségért, közbenjárásért. Erről Ézsaiás próféta révén azt üzeni az Örökkévaló: „Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A halottakhoz kell fordulni az élő helyett?.” (Ézsaiás 8, 19–20.) Isten a kereszt áldozat után feltámasztotta Fiát! Élő Jézus Krisztusunk van! Ő az egyedüli út az Atyához, imáink egyedül csak felé irányulhatnak, csak Reá nézve hallgattatnak meg!

Drága magyar testvéreim! Átléptük az új esztendő küszöbét. Istentől egy újabb kegyelmi évet kaptunk. Csupán az Örökkévaló könyörülhet a keresztény értékeknek egyre jobban hátat fordító Európán. A liberalizmus csapdájában élő felelős vezetők a tolerancia nevében minden istentelen életvitelt elfogadnak, azon a címen, hogy ezzel békességet teremtenek a népek között. Sőt Európát, már ennek a sátáni toleranciának fogságába taszították! Ezzel viszont csak azt érik el, hogy kiűzik az emberek szívéből az Élő Isten tiszteletét, és a Sátán sötét romboló munkájának eszközévé válnak. Sajnos a megalkuvó keresztény egyházak így veszítik el hitelességüket, és süllyednek az ún. langyos laodiceai korba, és Isten mérlegén „híjával találtatnak!” Újabban megjelent a „Krisz-lám” szó is, ami a keresztény és iszlám hívők összefonódását, a hit és a bűn toleranciájának „lecsóját” készíti elő! A végidőkről szóló jövendölések alapköveinek letétele, teljes infrastruktúrájának kiépítése szemünk előtt zajlik. Sajnos, a nyugati világ sötét istentelensége, az egyházak, keresztény közösségek „kihűlése” egyre jobban terjed kelet felé is. A „boldog új esztendő” számunkra az lehet, ha a mi drága magyar népünk felismeri a végzetesen közeledő veszélyt, és elkéri imában az Örökkévalótól a megmenekülés kegyelmét. Isten, Jézus Krisztusra való tekintettel meg tudja áldani népünket, és akkor hálatelt szívvel mondhatjuk el, mint egy, a 2020-as évre választott igemottót: „Mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít engem!”

Bátkai Sándor