Fából vaskarika

Csak a mesében történt meg, hogy a furfangos mesterember még a király éberségét is kijátszva, a fába rejtett vasszegekből kocsikereket készített, megnyerve a királyi jutalmat.

Az emberiség – több ezer éves történelme során – létezésének egyik legbonyolultabb korszakát éli. Mélységes erkölcsi és gazdasági válság lett úrrá az egész világon. Sokan azt gondolták, hogy a globalizáció a közös erőfeszítés majd eredményes lesz a felemelkedés útján. Politikai és gazdasági szakértők sokasága keresi a megoldást, a kiutat ebből a krízishelyzetből. Szeretne az ember világosan látni, hogy a konkrét, megfogható, a válságot előidéző ellenséggel le tudjon számolni. A nagy gond ott van, hogy egy arctalan, magát nem létezőnek feltüntető gonosz szellemi hatalmasággal állunk szemben. Ameddig ezt az alapvető fontosságú dolgot nem ismerjük fel, vagy nem akarunk tudomást venni róla, addig nem juthatunk valódi megoldáshoz. Fordulhatunk Nostradamusokhoz, egyéb önjelölt jósokhoz… eredménye csak az lesz, amit a 18. században megfogalmazott népdalrészlet mond: „Vezettesd magadat szem-bekötve, vakon, Elfajult testvéridtül csinált ál-utakon…” Különben ezekről maga Isten igéje kemény ítéletet mond: „Ha egy férfiből vagy asszonyból halottidéző vagy jövendőmondó szól, halállal lakoljon. Kövezzék meg őket: vérük rajtuk.” (3. Mózes 20, 27)

Az eredményes megoldáskeresés útján alapvető fontosságú tudomásul venni Jézus Krisztus kijelentését: „Nálam nélkül semmit sem tehettek!” (János ev. 15, 5) Romániában a nagypénzű külföldi befektetőkben reménykednek. Az anyaországban is tudós gondolkodók jeles csoportja próbálja megtalálni azt az új nemzetstratégiát, amely kihúzza a sárból a gazdaság megrekedt szekerét. Az Új Magyarország terv, Széll Kálmán terv stb. mind-mind eredménytelen lesz, ha nem kérjük hozzá a minden hatalom birtokosának, Jézus Krisztusnak segítségét. Sőt, a nem Isten vezérelte emberektől várni a megoldást további átkot von maga után: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó.” (Jer. 17, 7–8) Amíg a politikai hatalom úgy akarja felemelni a nemzetet, hogy majd rendbe tesszük a gazdaságot és ez meghozza a jólétet, nem fog sikerülni. Istenhez való őszinte odafordulás nélkül csak a kudarcok sora következhet! A történelem számos bizonyítékot szolgáltat erre. Amikor az asszírok ostromgyűrűbe zárták Jeruzsálemet, még akkor is szólt a hamis próféták megtévesztő hangja: az nem történhet meg velünk, hogy legyőzzön az ellenség, majd megtart a templom. Hiába hangzott a jeremiási figyelmeztetés: „ne higgyetek a hazug beszédnek!” Következett a pusztulás! A mi népünk is megtapasztalta ezt az első világégés alkalmával, amikor az Istentelen, vak vezetők azt mondogatták, hogy az nem történhet meg velünk, hogy elvesszen az ország… és végül egy szomorú valóságba kellett átlépni. Ez a történelmi lecke halálosan komoly figyelmeztetés az üdvösségre vonatkozóan is, mert visszavonhatatlanul fut az idő és át kell lépni mindenkinek az emberi lét határán. Isten nélkül pedig nem csak egy múlandó országot, hanem az örök mennyei hont veszítjük el! Maga a Megváltó nagyon világosan fogalmaz: nem én foglak vádolni benneteket az ítélet napján, hanem az a beszéd, (az Ige) amit hallottatok és megtagadtátok az engedelmességet. Az Úr Jézustól tanult imádságban azt mondjuk: „Tiéd az ország és a hatalom…”, de nem hisszük ezt igazán, mert nem merjük rá bízni magunkat. A hit próbája a cselekvés, és nem Isten erejének, hatalmának mérlegelése, kétségbe vonása: vajon ezt vagy azt meg tudja tenni? Istennél semmi sem lehetetlen! Azt kéri ma tőlünk is: add ide a bűneidet, csalódásaidat, mindennapi vívódásaidat a létbizonytalanság miatt és kapsz helyette áldást, békességet, ami kiterjedhet családodra, a téged körülvevő emberi közösségre, az egész népre. A gazdag Isten ki tudja fizetni egy egész ország tartozásait, vagy akár egyéni hiteleinket, ha ezt hittel rábízzuk, mert Ő mondja: „Enyém az ezüst és enyém az arany” (Aggeus 2, 8)! Meghallani az Úr igéjét és azt megcselekedni azt jelenti, hogy a fülemen át eljutott a szívemig. Ez több annál, mint hogy időnként misét, prédikációt hallgatok, vagy „bérelt” helyem van a templomban. Az ember, aki valamilyen formában hallgatja Isten szavát, de nem válik benne cselekvő erővé, „belekényelmesedik” egy tartalmatlan üres vallásosságba, amely nem ment meg a bajtól. Drága magyar testvéreim, mi is lehetünk Istennek áldott népe. A megtérő magyar népnek azt ígéri Isten: „Ha megalázza magát népem… ha imádkozik, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket és meggyógyítom országukat” (2 Krón. 7, 14)

Isten segítsége nélkül képtelenek vagyunk a gonosz sodró erejével szemben megállni. Egyre több, a közéletet meghatározó személyiség teszi szóvá, hogy a modern hírközlő eszközökkel (tévé, internet  stb.) az Ördög odaszegezi foglyait a képernyő elé és azt a szemetet préseli az ember szívébe, agyába, amit a mi pénzükből jól fizetett stáb készít engedelmeskedve a nemzetromboló gonosz erő sugalmazásának. Tegyük őszintén mérlegre, mennyi időt áldozunk e pusztító hatalom oltárán és mennyi időt szentelünk lelkünk ápolására?! Az erkölcsi megújulás hangzatos, de üres szlogenné válik, ha igazi Istenbe vetett hit nélkül történik. Sikertelen próbálkozás, más szóval, fából vaskarika! Pedig életbevágóan fontos, mert e rövid földi lét után Jézus hazavár: „Én jól tudom, Megváltóm él, hajléka készen vár reám. Már int felém és koronát ígér e földi harc után. Bár e világ gúnyol, nevet, eltölti honvágy lelkemet, mert nemsokára hív az Úr: ó, jöjj haza én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: jöjj megpihenni szívemen!”

Bátkai Sándor