Felemelő érzés volt magyarnak, kereszténynek lenni

Sok ember számára talány lehet, mitől van akkora vonzata a csíksomlyói Mária-búcsúnak, hogy a szertartás a világ magyarságának a legnagyobb méretű találkozóhelyévé vált, ahol a legutóbbi becslések szerint, több százezer ember megjelent. 

Közülük a legtöbb nem először, hanem talán sokadszorra, akár gyalog is vállalta a több tíz kilométer megtételét vagy a bármilyen szállítóeszközzel való utazás fáradalmait, csakhogy ott lehessen a nagy napon. E kérdésektől indíttatva érdeklődtünk néhány személynél vagy zarándokcsoport tagjainál idelátogatásuk motivációja felől.

Először, de nem utoljára

Erdélyi István Szatmárnémetiből érkezett, egy szalagokkal dúsan teletűzdelt feltámadási jelvényt hordozva. Először jár Csíksomlyón, ahova a Szatmárnémeti Szent József, a Munkás Szövetség küldötteként hozta a feltámadási jelvényt. Az minden évben a városon átutazva érkezik a kegyhelyre, ugyanott távozik is hazafelé, számos katolikus közösség tagjainak a közreműködésével Zamárdiba. Magát a Szűzanya tisztelete hozta el, reménykedik a kegyelmekben, amelyeket Mária kieszközöl számára Szentfiánál. Ugyanakkor a kíváncsiság is csábította, hiszen olyan sok szépet hallott már e templombúcsúról, a világ magyarságának a találkozóhelyéről, hogy személyesen is meg akarta tapasztalni a legendák valóságalapját. Eddig csak azért maradt távol, mert kántorkodik is, ezért a más programok minden alkalommal távol tartották. Ezután azonban semmi sem tarthatja távol, amíg csak teheti, szeretne elzarándokolni a csodatevő Szűzanya búcsúünnepségére.

Gyergyóalfaluból gyalog is

Kiss Dénes Gyergyóalfaluból 13. alkalommal vett részt a búcsún, ahova, előrehaladottabb korára való tekintettel, autóbusszal érkezett ugyan, de a falujából több mint 200-an gyalog teszik meg a közel 80 kilométeres utat. Csütörtökön reggel indultak, 2-3 pihenővel egész nap gyalogoltak a feszület és a lobogók nyomában énekelve, imádkozva. Éjszakára az útba eső falvakban szálltak meg, ahol mindig szeretettel fogadják őket. Magát 13. alkalommal is a Szűzanya tisztelete, a segítségében való reménykedés hozta el. Imádkozni kíván a családjáért és népünk boldogulásért. Az itt elhangzó, szívhez szóló prédikációk, a sok magyarral való együttlét teljesen feltöltik, egész évben lelki erőtartalékul szolgálnak számára. Éppen ezért, amíg az egészsége megengedi, minden évben el szeretne jönni a Szűzanyához.

Együtt imádkozni a nemzet boldogulásáért

Pelle Tibor a felvidéki Péterfalváról származik, de Rimaszombaton él. Egy kisbusszal 16-an érkeztek a hitük és a magyarságuk megtartásért imádkozni. Lakhelyéről, a 25 ezer fős Rimaszombatról minden évben érkeznek zarándokok Csíksomlyóra, hogy a magyarság legnagyobb szentmiséjén együtt imádkozhassanak a testvéreikkel, együtt kérjék Mária közbenjárását, Isten segedelmét a nemzet boldogulásáért.

A székelységet nem csak itthon, Bécsben is vállalni

Barabás Domi Székelyudvarhelyen született, de Bécsből érkezett a kislányával, Letíciával, az édesapjával, Domokossal, illetve egy székely zászlóval. Mivel a kislánya Bécsben született, elhozta, hogy megismertesse vele a csíksomlyói zarándoklatok hangulatát, amelyekben magának, gyermekkorában többször volt része, amikor a szülei elhozták. A székely zászlót jelképnek szánja, hogy vállalja a székelységét nemcsak itt, hanem Bécsben is, ahol a csíksomlyói zarándoklatot követő vasárnapon tartják a 30. búcsút. Amint elmondták, Bécsben van egyesületük, Száva Tibor magyar újságot készít számukra. A bécsi és a környékbeli, nagy számú magyarság számára sokszor szerveznek közös programot, a csíksomlyói templombúcsú másnapján, vasárnap Kismartonban. Domi apja, Barabás Domokos 40 évig élt Erdélyben, ahova minden köti. Éppen ezért, ahányszor teheti, hazajön friss levegőt szívni, ismerősökkel beszélgetni. Minden csíksomlyói búcsúra eljön, hogy a Szűz Mária közbenjárására a Jóisten továbbra is segítse a székely népet, amelyikért nemcsak itt, de Bécsben is kiállnak. A közelmúltban a székely zászló okán itthon gerjesztett hisztéria elleni tiltakozásul a Bécsi Román Nagykövetség előtt mintegy 600-an tüntettek. A Nagykövetség képviselője átvette tőlük a petíciót, majd megígérte: intézkedni fognak…

Hálából a Szűzanyához

Kovács László a Sopron megyei falucskából, Fertőendrődről érkezett negyvennyolcad magával. Rabi Géza immár 5. éve szervezi számukra az autóbusszal lebonyolított csíksomlyói zarándoklatokat a fertődszentmiklósiak, a soproniak, illetve a kapuváriak részvételével. Magát családi okok hozzák el rendszeresen, ugyanis lányainak születésekor gondok merültek fel, majdnem tragédiába fulladt a szülés. Akkor, ima közben megígérte: ameddig csak teheti, hálából minden alkalommal eljön a Szűzanya legnagyobb magyar zarándokhelyére, a csíksomlyói búcsúra. Maga templomjáró, vallásos ember, a hit, de az összetartozás melengető érzése is elhozza hosszú évek óta, minden alkalommal.

Újra átélni a melengető érzést

Bernáth József, a ft. Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános által vezetett zarándokcsoport 72 tagjának egyike 10. almalommal jött el Csíksomlyóra, ahol számára felemelő érzés volt részt venni a nemzet legnagyobb szentmiséjén. Semmi nem pótolhatja azt a kimondhatatlanul jó érzést, amikor az ember fenn, a nyeregben szétnéz, és mindenhol csak jó szándékú magyarokat láthat, akiket szeretne egyenként, testvérként megölelni. Bernáth József számára nem kérdés: ahányszor csak teheti, a jövőben is eljön Csíksomlyóra, mindannyiszor átélni összetartozásunknak a melengető, megtartó érzését.

Archaikus dicséretekkel, Máriához

A nyeregbe való felvonulás közben, a kígyózó hatalmas tömegből nemcsak a piros-fehér színű, kézzel hímzett ruhájukkal, de a megkapó archaikus magyar hanghordozással énekelt Mária dicséretek is felkeltették a figyelmet a csángó népviseletbe öltözött lányok, asszonyok, illetve a velük vonuló, ugyancsak kézi szőttesbe öltözött, kalapos legények iránt. Cojocar Terézzel többszöri próbálkozás eredményeként előbb románul, később magyarul is sikerült szót értenünk. Bákó mellől érkeztek, maga negyedik alkalommal jár a búcsún, ahova az egészségükért jönnek imádkozni. Mert ha egészség van, akkor nagy szükséget nem szenvedhet a dolgos ember. Szépen hímzett öltözéküket, de archaikus énekeiket is a nagyszüleiktől, a szüleiktől örökölték. Manapság már ilyen ruhákat nem varrnak, de az énekeket, sőt a beszédet is gyakorolják, hogy a magyarságukból legalább ennyit tudjanak átadni utódaiknak. A búcsúra 19-en, egy kisbusszal érkeztek. Ha tehetik, minden évben eljönnek Máriához imádkozni, meg aztán, valami megmagyarázhatatlan erő is ide vonzza őket.

Engedelmeskedni a hívó szónak

Az elhangzottak nem igényelnek kommentárt, hiszen az emberek bármilyen rábeszélés nélkül, önszántukból zarándokoltak a kegyhelyre a lelki épülésüket, feltöltődésüket szolgáló szertartásokon való részvétel, a csodatevő Mária révén elnyerhető isteni kegyelmek reményében. Számot vetettek a fáradalmakkal, az esővel, a napsütéssel, az utazás fáradalmaival, ott akartak lenni, hogy e több százezres közösség résztvevőiként, az összetartozás e hatalmas méretű megnyilvánulása, utánozhatatlan élményének a részesei lehessenek. Engedelmeskedni a csodatevő Szűzanya hívó szavának, amivel maga köré gyűjti a gyermekeit Csíksomlyóra, ahol felemelő érzés volt magyarnak, kereszténynek lenni.