Isten, lényünk alapvető része

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltárok 32:8)

Isten arra teremtett minket, hogy ismerjük őt. A francia filozófus és fizikus, Blaise Pascal egyszer azt mondta, hogy minden ember szívében van egy Isten alakú űr, amit semmilyen teremtett dolog nem képes betölteni. „…őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…” (Ap. cse17,28) Felismerhetjük életünkben az Isten utáni „honvágyat”. Ha az Isten formájú űr nincs igazán rendeltetésszerűen betöltve, akkor sajog az ember lelkében, amit a pótcselekvések zaja sem csillapít. Napjaink szomorú valósága, amit egyre fokozottabbam tapasztalunk a jóléti társadalmakban, hogy megszabadulva a létfenntartás szorító gondjaitól, az ember egyre fogékonyabbá válik a reá zúduló kultúrszemétre, súlytalan múlandó dolgokra: az étel, ruha, hajlék, élvezeti cikkek mellett-után „valósítsd meg önmagadat” jelszóval teljesen átadja magát a testi vágyak kielégítésének. Csak Istenre nincs szükség! Túlzott ivás, szex, droghasználat. Vagy a kényszeres testedzés, relaxáció és még sokáig lehetne sorolni, mind pótszerek, amelyek nem adnak igazi beteljesedés érzetet – egy idő után újra végtelem szomjúságot érez az ember.

Kedves nemzettársaim! Számtalan sikeres ember földi léte végén döbben rá, hogy valami nagyon fontos kimaradt az életéből. Megrendítő hatású erővel szól erről az aradi születésű színészlegenda, Jávor Pál végrendelete: „Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves

közönségemnek, és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek!”

Ha nincs ott az ember szívében, tudatában az Istentől nyert hit megtámasztó ereje, aggódó gyötrelemmel tekint arra a tényre, hogy rövidesen át kell lépni egy számára sötét, ismeretlen világba. Amíg cselekvő képességének, fizikai erejének birtokában van, könnyen mondja Istennek: „Te arra mész, én pedig erre, ne zavarj engem, csak akkor hívlak, ha szükségem van rád”. Mintha Isten egy „kívánságautomata” lenne, akit tetszésünk szerint, gombnyomásra előszólíthatnánk.

Sátán már az első emberpárnak azt mondta: „olyanok lesztek, mint Isten”, és oda jutott, hogy rövidesen bujkálnia kellett Isten elől. Elszakadt az élet adójától, az örök élet forrásától, s csak idő kérdése volt halálának a bekövetkezése. A kísértő saját képére próbálja formálni a reá hallgató embert, és az ember elhiszi, hogy több lehet, mint amire Isten teremtette. Az ördög az Örökkévaló helyett mindig más Istent akar adni az ember számára. Bennünket folytonosan a látás kényszere feszít… Sátán valóban felkínál látható bálványokat, de ő maga azok mögé rejtőzik, így kapnak az élettelen bálványok erőt és uralkodnak az emberen!

Mózes – Isten választott szolgája – látni akarta az Örökkévalót, de Isten világossá tette: „engem ember élve nem láthat”! Isten szentségét a bűn alá rekesztett fizikai test nem bírná ki, de azt mondta, „van nálam rejtekhely, állj a kősziklára, és kezemmel betakarlak, majd hátulról megláthatsz. Igen, Isten megemésztő tűz és Mózest saját szentségének pusztító erejétől védte meg azzal, hogy a kőszikla hasadékába állította. A mi megmentő kősziklánknak – Jézus Krisztusnak – szíve szakadt meg a kereszten, hogy ne mi pusztuljunk el Isten igazságos ítélete alatt. Ott, a Golgotán, Isten szentsége és szeretete ütközött az ítélettel és létrejött a megmentés keresztje. A Golgota nem virtuális játék, hanem véres valóság!

Kedves magyar testvéreim, örök igazság az is, hogy Isten nem halálra teremtett minket. Visszavásárolt bennünket az ördög fogságából, és aki ezt magára nézve elfogadja, az tudomásul veszi, hogy most már annak a tulajdona vagyok, aki a nagy árat kifizette értem. Végtelenül fontos viszont tudomásul venni, hogy életemet átadni Istennek, messze több mint üres vallásosság: elkötelezett életforma. Az övéiről mondja majd Jézus az örök Isten előtt: Atyám, ezek azok, akikért vérem folyt a kereszten, és felkínálja nekik a csodálatos jutalmat: „jertek Atyámnak áldottai, foglaljátok el a véremen vásárolt örök, boldog országot!” Kívánom, legyen ebben része minden kedves magyar testvéremnek!

Bátkai Sándor