Isten segíti a Benne bízókat

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltár 119, 11.)

Az emberi történelem során mindig voltak magas tisztséget betöltő, igazán becsületes emberek, ugyanakkor a tisztség nem mindig párosult őszinte Isten- és emberszeretettel. Nehémiás prófétai lélekkel megáldott, jeles ember volt, aki hosszú ideig Artahsaszta királyt szolgálta, mint főpohárnok. Becsületes, kedves magatartása miatt a király családjával együtt nagyon szerette. Zsidó származású ember volt. Egy idő után a Hanániból érkezett rokona látogatta meg, és elmondta neki, hogy népe nagy nyomorban és gyalázatban él Judeában. Miután mindezt tudomásul vette Nehémiás, nagyon elszomorodott. Sírás és böjtölés közepette Istenhez imádkozott népéért. A király, látva kedvelt emberének szomorúságát, kérdezte az okot is, amely őt is aggodalommal töltötte el. Nehémiás elmondta a Judeából érkezet híreket, majd engedélyt kért a királytól, hogy Jeruzsálembe mehessen, hogy lássa népének helyzetét, majd pedig segítsen a várost környező kőfal rendbehozatalában, illetve felépítésében. A király látva Nehémiás mély szomorúságát, engedélyt adott neki az időleges távozásra, sőt biztosító leveleket is adott neki, hogy az  úton a vezetőktől alapanyagokat kérhessen a falak javítására. Látva a szomorú helyzetet, bölcs döntést hozott, hogy mindenki vegyen részt a munkában és igyekezzen a háza előtti leomlott falrészt megjavítani. A környező népek között voltak igazán gonosz, rosszindulatú emberek is, akik bírálták őket a munkáért, és meg szerették volna állítani az egész tevékenységet. Ekkor Nehémiás az Örökkévaló Istenhez imádkozott segítségért, kérve, hogy szálljon ellenségeik fejére a gúnyolódás. A város körül sikeresen folyt a falak javítása, az építők pedig nagy kedvvel dolgoztak. Az imádkozást követően a siker nem maradt el, és 52 nap alatt elkészült a fal újjáépítése. 

Kedves nemzettársaim. Jézus Krisztus földi, tanítói munkája során számos csodát tett az emberek között, ezzel növelve hitelességét. Léleképítő munkája kezdete is egy csodával indult. Máriával és tanítványaival együtt meghívást kapott Kánába egy menyegzőre. A kínálat közepette Mária észrevette, hogy elfogyott a menyegzőre készített bor. Ekkor odaszólt Jézusnak: „Elfogyott a boruk”. De megszólította a szolgákat is, figyelmeztetve őket arra, ha Jézus mond nekik valamit, mindenképpen megtegyék. Volt a ház udvarán három hatalmas kőveder. Jézus arra kérte a szolgákat, hogy töltsék meg tiszta vízzel. Ez meg is történt, majd a szolgák merítettek a kővederből, és a tartalmával megkínálták a násznagyot, aki miután megkóstolta, döbbenettel mondta a vőlegénynek: „A legfinomabb bort a vacsora végére hagytad?” Ebben a történetben Jézus tanítványai mellet egy egész nagy vendégsereg tekintett csodálkozással Jézusra, hiszen Márián kívül senki sem gondolt ilyen csodára. Az esemény tanulsága mindannyiunk számára, amit Mária nyomatékosan mondott a szolgáknak: „Amit mond, megtegyétek!” Az Ige ma azt mondja nekünk, „a hit cselekedetek nélkül halott”. 

Drága magyar testvéreim! Jézus tanításai során számtalan csodát tett, amelyek az emberi szívben megerősíteni kívánták az Istenhitet. Ilyen kegyelemben részesültek a Samáriában lakók is. Jézus tanítványaival Galileába ment, de útközben keresztül kellett menjen Samárián. Forró déli idő volt, a tanítványok bementek a városba eledelt vásárolni. Közben a samáriai kúthoz érkezett egy asszony, akit Jézus megszólított: „Kérlek, adj nekem inni!” A zsidók és a Samáriaiak között nem volt igazi testvéri-baráti kapcsolat, így az asszony meglepődve kérdezte Jézustól: „Hogy kérhetsz tőlem vizet, hiszen én samáriai vagyok?” Jézustól meglepő választ kapott: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor tudnád, hogy ki az, aki vizet kért tőled, akkor te kértél volna tőle vizet.” Az asszony válasza: „Jákob atyánk is ebből ivott, meg a nyája is”. Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak, de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik belőle, amely örök életet ad.” Ezt követően Jézus az asszony életének adatait mondta el, amiből az asszony arra következtetett, hogy Jézus próféta, ezért kihívta Jézushoz falubeli lakótársait, hogy ismerjék meg Őt. Közben megérkeztek a tanítványok az élelemmel. Jézus ekkor azt mondta nekik: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott.” Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, miután sokan hallották Jézus csodálatos beszédét, és megfogalmaztak egy valóban  példaértékű mondatot: „Valóban Ő az egész világ Üdvözítője”. Járuljon hittel, a mi magyar népünk is ehhez a csodálatos Megváltóhoz!

Bátkai Sándor