„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”
(Vörösmarty Mihály: Szózat)
A Teremtő Isten, aki olyan nagy árat fizetett érettünk, kérve kéri az embert: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” (Ezékiel 18, 23.)
A Jelenések könyvében Isten még egyszer felajánlja kegyelmét: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jel. 22, 17.) Fontos megjegyezni, Isten azt mondja: „Figyelj! Ha esetleg nem értetted volna, beszélek erről nektek 66 könyvön át, negyven szerzőn keresztül: ha valaki hittel elfogadja a meghívást az érte hozott áldozatot, annak örök élete van.” Évszázadokon keresztül Isten azt mondja: gyere, gyere; és tele van a Biblia ezzel... Isten, azt is elmondja a végén: „Nem akarom, hogy elmulasszátok: előtökbe tettem az életet és a halált, az átkot és az áldást, javaslom: válaszd az életet!” Jézus is ezt mondja: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám.” A Szent Szellem is megerősíti: „Figyelem! Mindenki, aki szomjazik, az jöjjön a vizekre!” Mint egy szeretetvendégség, ahol nincs ára a dolgoknak. „Csak gyere és egyél! Gyere és igyál! A hívő pénz és ár nélkül megkapja, mert Jézus fizetett érte.
Kedves nemzettársaim! A Szózatban megfogalmazott kijelentésre csak az örök Isten igéje ad választ. Nagyon értékes volt az elindulás, hiszen a kereszténnyé válás azt jelentette, hogy a Megváltó Jézus Krisztustól várja népünk az életet, az örök életet.
Drága magyar testvéreim! Vörösmarty a költő látnoki képességével ismeri fel és fogalmazza meg: „Az nem lehet, hogy ész, erő / És oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak / Egy átoksúly alatt.” Vajon miért vagyunk több száz év óta átoksúly alatt? Hát azért, mert Isten a bűnt átok alá helyezte, és aki megmarad bűneiben, továbbra is átok alatt marad. Isten egyenes üzenete népünknek: „Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni.” (Ézsaiás 1, 14.) Fel kellene végre ébrednünk halálos álmunkból, fel kellene végre ismernünk, hogy Isten nincs haragba a magyar néppel, nem ellenségünk, csak ameddig egyértelműen Vele szembe helyezkedünk, addig a végzetes pusztulás útján hagy bennünket. Ez eredményezte az ezredévnyi szenvedést. Nem Isten, hanem mi magunk okozzuk a teljes felmorzsolódást. Virágzó ország, áldott nép lehetnénk, ha végre el tudnánk ismerni a Mindenható előtt bűneinket. Helyretennénk a messze eltévelyedett istentiszteletünket, sok százéves tévedésünket, mert a Teremtő határozza meg a hozzá való közeledésünk feltételeit, szabályait. Istennek nagy öröme telik abban, hogy a megtérő magyar népet kegyelmébe fogadja, és minden áldásával elhalmozva, akár a környező népek fölé helyezze. Drága magyar testvéreim! A Szózatban szereplő „jobb kor” elérhető távolságban van, csak fogadjuk el, Jézus Krisztus áldozatát, amit maga Isten kínál fel számunkra. Imádkozva zengjük el imádságunkat: „Ó jöjjön el Urunk a Te országod, hozd el a béke drága nappalát, szent bölcsességed, a te igazságod a világ minden táját járja át!”
Bátkai Sándor
Hozzászólások