Józsué Mózes utódja

              „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek olvasását...” 

(Józsué könyve 1, 8.)

Az Úr a népek tengeréből kiemelte a nagyhitű Ábrahámot azzal a céllal, hogy nagy néppé teszi, majd amikor elérkezik az idő, az ő leszármazottai között küldi e földre a Messiást, a Megváltót! Ábrahám és utódai Izsák és Jákob valamikor Kánaánban éltek. De az éhínség miatt Jákob Egyiptomba költözött  családjával. 216 év múltával, Isten kiválasztja Mózest, és csodák sorával kiszabadítja Izráel népét az egyiptomi fogságból. Az Örökkévaló ígérete szerint  Kánaán földjét Ábrahám utódainak adja. Ott viszont gonosz emberek éltek, emiatt Mózes elküld tizenkét kémet, és ezt mondja nekik: tudjátok meg, mennyien élnek ott, és milyen erősek. Járjatok utána, hogy termékeny-e a föld, és feltétlenül hozzatok magatokkal a gyümölcsökből. Amikor a kémek visszatérnek Kádesbe, ezt mondják Mózesnek: az ország igazán szép, s hogy bebizonyítsák, megmutatják neki a magukkal hozott gyümölcsöket. Tíz kém azonban még azt is hozzáteszi: az ott élő emberek nagyok és erősek. Megölnek majd, ha el akarjuk venni országukat. Az izraeliták ennek hallatán megijednek. Jobb lett volna, ha meghalunk Egyiptomban, vagy akár itt a pusztában – siránkoznak. Mi meghalunk hadakozás közben, feleségeinket és gyermekeinket pedig elfogják. Válasszunk új vezetőt Mózes helyett, és menjünk vissza Egyiptomba! De két kém, Józsué és Káleb bízik Jehovában, és igyekszik megnyugtatni a népet. Ők ezt mondják: Ne féljetek! Jehova velünk van. Könnyű lesz elfoglalnunk az országot. De a nép nem hallgat rájuk, sőt meg akarják ölni őket. Jehova emiatt nagyon megharagszik, és ezt mondja Mózesnek: „A húszévesek és az annál idősebbek közül – akik gyermekeikre hivatkozva hitetlenkedtek – senki sem megy be Kánaán földjére. Látták a csodákat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégsem bíznak bennem. Nos, ezért a világ leghosszabb ’gyászmenetét’ fogják megélni, negyven évig vándorolnak majd a pusztában, míg az utolsó is meg nem hal közülük. Csak a bátor szívű, igazmondó Józsué és Káleb megy be Kánaán földjére.”

Kedves nemzettársaim! Minden nép életében voltak és vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, amelyek minden esetben tükrözték a pillanatnyi lelkiállapotukat, az Istenhez való viszonyukat. Miután az Úr döntése alapján Mózes becsülettel elvégezte a reá bízott feladatokat, őt „hazavitte” az örökkévalóságba,  majd  Józsuét  bízta meg azzal a magasztos feladattal, hogy bevezesse a népet az ígéret földjére.  Az Úr, tudva, hogy a nép könnyen elveszíti bátorságát, bizalmát, hogy az Örökkévaló a legnehezebb helyzeteken is átsegíti népét, először is Józsuénak parancsolja meg, hogy „légy bátor és erős, mert veled van Istened, amerre csak jársz”! (Józsué 1, 9.) Józsué, az Úrtól kapott bátorító üzenet átadásával beindítja a honfoglalás nagy művét. Kémeket küld Jerikóba, kideríteni erősségeiket. A kémek, időleges pihenésre megállnak egy jerikói Ráháb nevű parázna nő házában, aki őszintén elmondja nekik, hogy amint meghallották, hogy az Úr csodák sorával vezette ki népét az egyiptomi fogságból, majd azt követően sem szűntek meg az emberi elmét meghaladó csodák, az asszony bejelentette: „megolvadt a szívünk”, és félelem tölt el bennünket. Nyilatkozata minden kor embere számára csodálatos igazságot fogalmaz meg: „Bizony, a ti Istenetek, az Úr, az Isten fönn a mennyben és lenn a földön”! (Jőzsué könyve 2, 11.) Az Ige  részletesen beszámol a Jerikó elleni fényes győzelemről, amely szintén isteni csodával kezdődött. Az történt, hogy a népnek át kellett mennie az útjukban akadályt jelentő Jordán folyón. Itt újra bebizonyosodott a nép előtt, ha bátran megteszik, amit az Úr parancsol, csodát élnek át! Az Úr mindig megteszi az Ő részét, azaz teljesíti ígéreteit. A papok feladata volt, hogy az Úr jelenlétét képviselő „szövetség ládáját” vigyék a nép előtt. Józsué bejelentette, hogy ha a papok megteszik, amit az Úr kért, a ládával belépnek a Jordánba, hogy lábuk a vizet érintse, a Jordán vizének folyása  azonnal  megáll, a nép szárazon tud átkelni a folyón. Nos, az engedelmesség meghozta gyümölcsét, a nép valóban csodálatos módon kelt át a Jordánon! Ezt követően a világtörténelem egyedi esetét örökíti meg Józsué könyve: A Jerikó városát védő falat a nép hat napon át – mindennap egyszer – némán, gyalog körüljárta, csupán az Úr ládája előtt haladó hét pap fújta a kürtöket. A hetedik napon a város megkerülésére hétszer került sor, majd amikor a papok hetedszer fújták meg a kürtöt a nép hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal kéz érintése nélkül leomlott! A fegyveres harcosok diadalkiáltással bevonultak  a városba, kardélre hánytak embert-állatot. Egyedül, az Örökkévaló hatalmát elismerő Ráháb és családja menekült meg a haláltól.

Drága magyar testvéreim! A zsidó nép története ékesen bizonyítja, hogy Sátán az embert minden korban „rá tudja szedni”, hogy szembeforduljon Istennel. Így történt ez a következő csatánál, amikor vereség következet Ainál. Az Úr rendelkezése ellenére ugyanis Ákán a  a megsemmisítésre szánt zsákmányból az aranyrudakat ellopta. Az engedetlenség után szükségszerűen következett a vereség! Tanulságos példa a hullámhegyek és hullámvölgyek létére, amelyek  a mi népünk életét sem kerülték el. Sátán anyanyelve a hazugság! Szomorú, hogy felelős vezetőink évszázadok során, az alázatos istenfélelem helyett, a hatalomvágy valamint a sátáni felfuvalkodottság rabságában éltek. Istentelen magatartásuk erősen hozzájárult jelen helyzetünk kialakulásához. Az Ige megörökítette minden nép tanulságára, számunkra is Józsuénak az utolsó országgyűlésen elhangzott kijelentését: „Válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni… de én és az én házam népe az Urat szolgáljuk”! Jézus Krisztus ma azt üzeni nekünk, ha az Ő nevében kérjük a magyar nép felemelkedését, a mennyei Atya reá való tekintettel megadja néktek! Nos, ha napjaink egyházi és politikai vezetői népünkkel együtt, kezet kézbe téve, imában elkérné Isten kegyelmét, a magyar nép újra megélhetné – korunk tragédiái közepette is – a „csodálatos feltámadást”!

Bátkai Sándor