Krisztusban szeretett Testvéreim!

Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus ül az Isten jobbján (Kol 3, 1). Ez a húsvéti felhívás, amelyet Szent Pál apostol a kolosszei keresztény testvéreihez intézett, hozzánk, mai emberekhez is szól, reánk is érvényes.

Amilyen különösen hangzik, furcsának tűnik a számunkra, hogy mi „Krisztussal feltámadunk“, mégis olyan igaz ez a kijelentés. Az isteni élet ugyanis már megkeresztelésünkkor kezdetét vette, gyökeret vert bennünk. A keresztség által Isten saját életének csíráját oltotta belénk. Szüleink csupán emberi, mulandó, elmúlással, halállal végződő életet tudnak ajándékozni nekünk. A maradandó, örök élet Istentől kapott kegyelem és ajándék.

De ez az élet kötelez, kötelességet is jelent a számunkra. Csak akkor fejlődik és teljesedik ki, ha megfelelő környezetet biztosítunk a számára, kellő levegőhöz és táplálékhoz jut. Csak a nap, a fény és a kegyelem sugarai alatt tud kibontakozni. Ami odafenn van, azzal törődjetek, ne a földiekkel – írja Szent Pál apostol. Az Isten felé fordulásunk, az Istenhez való közeledésünk leginkább abban nyilvánul meg, ha szavainkat és gondolatainkat, akaratunkat és igyekezetünket, céljainkat, szándékainkat és cselekedeteinket mind jobban Jézus Krisztusra összpontosítjuk, és azon fáradozunk, hogy hozzá hasonlóvá váljunk.

Az az ember, aki így gondolkozik és így él – és ezután mindig hasonló módon él – akár a nyilvánosság reflektorfényében, akár a háza, az otthona vagy a mindennapi élet csendességében, Istennél biztonságra és menedékre talál. Ez az ember szerencsés és boldog – a kereszt és szenvedés közepette csakúgy, mint az örömben és a boldogságban. Ez az ember erejét a reményből és a bizalomból meríti. Kívánom, hogy a húsvét napjaiban Isten ajándékozzon meg gazdagon a feltámadás örömével. Minden kedves hívőnek kívánok áldott ünnepet.

Temesvár, 2015 húsvétján

+ Márton

megyés püspök