„... Láttam az Urat ...!”

Kedves Testvéreim! Húsvét ünnepén az Úr dicsőítése különleges hangsúlyt kap. Minden vasárnap megemlékezünk az ő feltámadásáról, hiszen ezért is lett ez a nap az ünnepi istentisztelet napja. Húsvét vasárnapján töltse be szívünket Krisztus Urunk győzelme a halál, a bűn, a pokol és a sír felett. Ha bizonytalan a feltámadásba vetett hitünk, akkor itt az alkalom, hogy megerősítsük azt. A magdalai Mária az elsők között láthatta az Urat. Az ő híradására mennek a tanítványok is meggyőződni, hogy a sír valóban üres.  

          Pál apostol az 1 Korintus 15, 14-ben azt mondja: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” Akár azt is mondhatná, hogy a feltámadt Krisztusba vetett hit nélkül hiábavaló a mi ünneplésünk. Krisztus feltámadása hitünk erős alapja, hogy nem egy halott Krisztushoz, hanem az élő Úrhoz fordulunk imádságunkban minden ügyünkben. Neki tartozunk engedelmességgel és általa nyer a hívő ember erőt. Feltámadása által lesz teljessé hatalma mennyen és földön.

          Húsvét hajnala úgy néz ki, mintha senki semmit nem tudna, hogy mi kell történjen. A tanítványok elrejtőzve várnak. Az asszonyok kimennek a sírhoz, hogy a holttest balzsamozását befejezzék, mivel a szombat miatt nem volt elegendő idő. Senkinek nem maradt meg a tudatában az, amit Jézus mondott szenvedésének háromszori jelentése rendjén. Senki nem várta feltámadását. Talán nem figyeltek oda, amit Jézus mondott, vagy talán kételkedtek benne. Elment a fülük mellett a harmadnapi feltámadásról szóló kijelentése. Akár magunkat is megláthatjuk a hajnali jelenetben. Hallgatjuk az Igét egy istentiszteleten, de a gondolataink, a felfogásunk határozottabban ott vannak és sokszor csak részleteket viszünk magunkkal. Elég volt egy mondat végét nem hallani, vagy elszalasztani. Ezért kell fokozott vigyázattal hallgatnunk az Isten Igéjét.

          Jézus, feltámadását követően nem Kajafás főpapnak és nem Pilátusnak jelenik meg először, hanem az asszonyoknak, majd a tanítványoknak, azoknak, akik szerették, és akiket szeretett. Máriát küldi a testvéreihez, hogy tudassa: vége a szomorúságnak, a gyásznak, a reménytelenségnek. Mindez neki sem világos, míg Jézus nem nevezi nevén. Nekünk is sok minden homályos marad, míg be nem teljesedik az Ésaiás prófécia nevünkre szóló üzenete: „De most így szól az ÚR, ... Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ésa. 43,1)

          Minden az isteni „szent forgatókönyv” szerint történik, csak a szereplők találják meg nehezen a saját szerepüket. Mi értjük-e már, hogy mi a nekünk osztott „szerep”? Menj, mond meg a testvéreidnek, hogy él az Úr, feltámadott! Legyőzte a halált, bűnös életünkért tökéletesen megfizetett. Erről szól a húsvéti igehirdetés és ne szóljon hiába! Jusson el sok társunkhoz, akik várják életük megújulásának lehetőségét. Eljött a harmadik nap, amit az Úr rendelt, mondja az egyik énekünk. Vidd a hírt, hogy minél több ember ébredjen a harmadnapi feltámadás csodálatos valóságára.

          Azt kívánom minden kedves testvéremnek, hogy a feltámadott Úr békessége oszlassa el a halál félelmét szívéből, keresse mindenki a Vele való találkozás örömteli pillanatait. Induljunk azok fele, akik ma saját maguk vagy más által okozott könnyek közepette várják egy új és jobb élet kezdetét. Kérjük Urunkat, hogy szólítsa nevén a „csak” nagyünnepen istentiszteletre érkezőket. Imádkozzunk az ünnepen a háborúban élő kárpátaljai testvéreinkért és a feltámadott Krisztusba vetett hitéért, a világ bármely részén üldözött keresztyénekért.

„Elhengerítve lehet bár a kő, üres lehet a sír, szólhatnak angyalok, zenghet a prédikáció, üres fecsegésnek tűnik az, legföljebb csodálkozásra késztet. Hitet a Vele való személyes találkozás ébreszt!” ( Herjeczki Géza)                                                        

A feltámadás áldásaiban gazdag Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Fazakas Csaba,

a Temesvári Református Egyházmegye esperese

temesvár-belvárosi lelkipásztor