Megkötözve lenni

„Az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket...” /Zsoltár 146, 8/

Jézus Krisztus egy zsinagógában tanította a népet. Hallgatói között volt egy asszony, aki tizennyolc éve fizikai testében annyira meggörnyedt állapotban volt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Jézus előszólította, majd azt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedből”. Ezt követően rátette kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagógai elöljáró bíráló szavaira, amelyek a szombat napi gyógyításra vonatkoztak, Jézus rámutatott, hogy szükséges volt feloldani az asszonyt abból a megkötöttségi állapotból, amiben a Sátán tizennyolc éve tartja. Az asszony a test gyógyulása mellett lelki egészségét is visszanyerte, mert: „azonnal dicsőítette az Istent”!

Kedves nemzettársaim! A természetben, Isten örök törvényei alapján minden tökéletes állapotban működött, mert Isten mindent tökéletesen teremtett. Az első törés a bűnesettel lépett be e világba. Az ember saját döntése alapján Sátán hatalmába csúszott, és e konfliktushelyzetből saját erőből nem tudott kilépni, Isten segítségére volt utalva. Az érzelmi-lelki konfliktus biológiai elváltozást, testi tüneteket is okoz. Ezt világítja meg az édeni eset, az első emberpár ugyanis azonnal észrevette magán, hogy a bűn utáni állapotuk nem azonos a bűn előtti helyzetükkel. Lelkiismereti válságba jutottak, és azonnal bujkálni kezdtek Isten elől. Azóta is ugyanez a helyzet ismétlődik, az ember menekül, távolságot tart Istentől. A gond ott van, hogy ezt a helyzetet nem akarjuk elismerni. Az érzelmi konfliktus után az agyban „kimegy a biztosíték” és nyomban jelentkezhetnek a fizikai és lelki következmények. Az orvostudomány számtalanszor megállapítja, hogy testi betegségeink hátterében gyakran pszichológiai okok fedezhetők fel: kudarcélmény, elkeseredés, kiábrándultság stb. A betegség válaszreakció a konfliktusokra. A drámai, váratlan, kibeszéletlen gondjaim depresszióba sodornak, nem találjuk a megnyugvás állapotát. És ez nem függ az ember, anyagi helyzetétől, műveltségi szintjétől. Mindenkinek lehetnek aggodalmai saját életét, gyermekei jövőjét, illetően. A megoldást rossz helyen keressük. Könnyebb marékra beszedni a nyugtatókat, mint Isten igéje alapján megoldani a konfliktusokat. Ezt az elfordulást a valós isteni megoldástól egy sötét sátáni erő tartja kézben, s ezt úgy hívjuk, hogy megkötözött állapot! Ki az, aki szabadon jár-kel e világban, látszólag normális társadalmi életet él és ezek után elismerné magára nézve, hogy az élet valamilyen területén megkötözött állapotban van? De úgy is fogalmazhatnánk, hogy rabságban van! A „rabság” szó ellen természetesen, minden idegszálunk tiltakozik: „hogy én ebben a helyzetben lennék...?” A valóság az, hogy gondolataink börtönének ajtajánál erős fegyőr van, akitől szabadulni csak az „erősebb fegyveres” segítségével lehetséges, és Őt úgy hívják, hogy Jézus Krisztus. Sokan meggörnyedve cipelik terheiket, olykor még a mozgás is nehézségekbe ütközik, otthonülővé válnak. Gondolatainak kötele olyan szoros, hogy nem tudnak onnan kitörni. A valóság az, hogy egyedül nem is megy, csak akkor lesz szabadulás, ha segítségül hívom azt, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Próbát lehet tenni: döntse el valaki magában, hogy én mától kezdve, leteszem terheimet Isten kezébe, és keresem az Istenfélő emberek társaságát, akiket Isten eszközként használhat fel segítségemre. Amikor ez a jó döntés megszületik bennem, akkor látom meg igazán, a „börtönőr” mennyi akadályt fog gördíteni elém, s csak akkor döbbenek rá, milyen nagy ellenséggel állok szemben. A semmittevés egyenlő az ”életfogytiglani” szellemi és olykor testi, fizikai betegség börtönével.

Drága magyar testvéreim, Jézus a szabadító! Ö azért jött e földre, hogy  kinyissa a bűneinkokozta börtönajtónkat és megnyissa számunkra az örökkévalóság ajtaját. Ha a lélek szabad, még a fizikai börtönben is szárnyalni tud. Ez történt Pállal és Szilásszal a Filipibeli börtönben: éjfélkor Istent dicsőítő énekük közepette, bilincseik lehullottak. Nos, erre a csodálatos szabadításra hív Jézus mindenkit: „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek...” (Máté 11, 28) Amíg nem veszem tudomásul, hogy ezt személyesen nekem mondja Jézus, addig olyan helyzetben vagyok, mint az a beteg, akinek az orvos kiadja gyógyszereit, de nem veszi be. Isten igéjét magamba kell fogadnom. Ferenc pápa fogalmazta meg frappánsan a közelmúltban: „mi lenne, ha a Bibliánk olyan fontos lenne számunkra, mint a mobil telefonunk?” Ha olvasom az örökkévaló igét, a Szentlélek világossá teszi számomra, mit kell a továbbiakban lépnem. Gyönyörűen szól a szabadításról egy kedves ének: „Nincsen ennél drágább hír a földön Jézus Krisztus bűnöst üdvözít. Értem halt, megszerezte üdvön, vére minden bűntől megtisztít. Jézusomnak szeretete oly csodás, oly csodás, szeretetből van számomra gyógyulás, lelkemnek szabadulás.”

Bátkai Sándor