Megtartani az élő közösség tükörképét

Szombaton a virágkoszorúval ékesített feszület nyomában 14 pap és egyházi méltóság vonult be a nagyvarjasi katolikus templomba. 

A nagy számú hívőt – köztük az első padsorban foglalt helyet Papp Attila nagyiratosi polgármester – ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, temesvár-józsefvárosi plébános köszöntötte. Miután tolmácsolta nm. és ft. Roos Márton megyés püspök üdvözletét és áldását, előrebocsátotta: a kívül-belül felújított templomnak a megáldása, megszentelése okán gyűltek össze, de Szent Pál szavait idézve, az élő templomot, a felújításban közreműködött lelkes híveket, a helybeli katolikus közösséget is áldás illeti.

A felújított templom megszentelése után szentbeszédében a kanonok kifejtette: minden embernek szüksége van Istenre, a valakihez való tartozásra. A pusztában vándorló zsidó nép magával hordozott egy mozgó templomnak számító sátrat, amelyikben Mózes minden nap áldotta Istent. Az írás szerint a jeruzsálemi templomba is évente mindenkinek el kellett zarándokolnia, Istent áldani. A zsidó nép számára a legnagyobb csapást a jeruzsálemi templomának a lerombolása képezte, de minden alkalommal újjáépítették. Erre azért volt szükség, mert Istennel csak itt lehettek igazán együtt. Szent Pál szerint ugyanis a templomépítő, azt látogató és megtartó hívek valójában Isten igazi templomai. A nagyvarjasi templomot is az ősök nagy áldozatokkal és munkával felépítették, szilárd alapokra helyezték.  Vajon mi, jelenlegi hívek milyen alapokra építjük az életünket? Annak részét képezi-e Isten? Ha gyermekeinket az Istenbe vetett erős hitre, a népünket az évszázadok viharaiban is megtartó nemzeti kultúránkra neveljük, kőalapokra építjük az életünket, így válhatunk Isten templomaivá. A templomnak, magasra emelkedő, keresztben végződő tornyának mindnyájunk számára van üzenete, még a vándor számára is, aki torony iránt haladva jut el a közösségünkbe. Nemcsak a természetben, de életünkben is gyakran keressük a jó utat, amit igen nehéz megtalálni. A nagyvarjasi híveknek is hagyniuk kellene, hogy szóljon hozzájuk a templom, amelyik mindig az élő közösségnek a tükörképe. Áldja Isten e felújított templomot, s a felújításban, illetve a hitéletben a plébánosuk által vezetett híveket. Óvják meg, tartsák meg közösségüknek az ékes tükörképét, a felújított templomot – zárta szentbeszédét ft. Szilvágyi Zsolt kanonok.

A ministránsok ft. György Zoltán plébános betanításával előadták ünnepi verses műsorukat, a nagyiratosi asszonykórus pallérozott énekével nagyban emelte a szertartás ünnepélyességét. A szertartás végén ft. György Zoltán, miután köszönetet mondott a ft. Király Árpád marosi főesperessel az élen megjelent paptestvéreknek, megemlítve a nagyiratosi ortodox plébánost, megköszönte a templom megáldását, a szentmise celebrálását ft. Szilvágyi Zsolt kanonoknak, aki püspöki helynökként is előmozdította a püspökségnek a felújításhoz való hozzájárulását. Röviden visszatekintett a 2006-ban elkezdődött felújítás legfontosabb mozzanataira: a harang villanymotorral történő működtetésére, a tetőjavításra, a falak salétromtól történt elszigetelésére, a villanyvezetékek cseréjére, a külső javításra, illetve az idén júliusban végrehajtott belső javításra. A maga, illetve az egyházközség nevében üdvözletét, köszönetét küldte a püspök úrnak, ft. Szilvágyi Zsoltnak apró figyelmességgel kedveskedett. Ugyanakkor köszönetet mondott a Nagyiratosi Polgármesteri Hivatalnak, a községi tanácsnak, Papp Attila polgármesternek a munkálatok befejezésében nyújtott támogatásért, minden támogatónak, a takarításban segítő híveknek, illetve a kivitelező vállalatnak a pontos munkáért.

A szertartás nemzeti imánknak a felcsendülésével, a templom előtt a hívek számára adott agapéval, míg a meghívottaknak a kultúrotthonban adott ebéddel zárult.