„Miért oldjátok el?... Az Úrnak van szüksége rá”*

Jézus, messiási küldetésének bejelentését számos csodatétellel erősítette meg. Az emberek között így egyre népszerűbbé vált. Különösen a három elhunyt személy életre keltése támasztott nagy csodálatot Jézus iránt. Először Jairusnak a zsinagógai elöljárónak 12 éves leányát hívta életre, örömet hozva a családi otthonba. Egy másik alkalommal Nain városából a temető fele haladó menet találkozott Jézussal. Az egyetlen fiát keservesen sirató özvegy édesanya könnyeit látva, Jézus szívből megsajnálta. Szelíd hangon így szólt: „Ne sírj!” Ezután Jézus a hordágyhoz lépett, megérintette, majd így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” A halott nyomban felült. Senki nem akart hinni a szemének. Jézus lesegítette az ágyról a fiút, és az édesanyjához vezette. A Megváltó isteni hatalmának legbeszédesebb megnyilvánulása Mária és Márta testvérének, Lázárnak a feltámasztása volt. Betánia városának teljes lakossága ismerte Lázárt, azt is tudta, hogy Jézus gyakran látogatta meg őket. Most a legsúlyosabb napokban Jézus távol, a Jordánon túl volt.  Lázár nem élte túl betegségét. Lázár már négy teljes napja feküdt a sírban, amikor Jézus odaérkezett. Addigra már maradandó és visszafordíthatatlan biológiai folyamatok játszódtak le a testében. Jézust a sírhoz vezetik, Ő azt kéri, hogy vegyék el a követ a sír bejárata elől, majd egy rövid hálaima után hangosan ezt kiáltja: „Lázár jöjj ki!” És a hihetetlen csoda megtörténik! Jézus hívó szavára Lázár kijön a sírból! Az evangélium leírása szerint a szemtanúk beszámolói olyan gyorsan terjedtek szét Júdeában, hogy néhány napon belül az egész tartományból sereglettek Betániába az egykori négynapos tetem megtekintésére. Ezt követően döntő fordulat következett az események menetében. A főpapok aggódva mondták egymásnak: „Íme, a világ Őt követi”, és elhatározták, hogy mind Lázárt, mind Jézust megölik. Vérdíjat tűztek ki Jézus fejére, és keresték a megfelelő alkalmat gonosz tervük végrehajtására.

Kedves nemzettársaim! A templomba járó, Bibliát ismerő emberek jól ismerik a jeruzsálemi bevonulás eseményeit. Jézus, az isteni hatalommal rendelkező bevonuló király elkéri a közeli falu egyik gazdájától a szamárcsikót. Napjainkban is ezt teszi: Ő a mindenek alkotója tőlünk is elkéri olykor anyagi értékeinket, vagy kezünket, lábunkat, autónkat… stb. hogy javunkra felhasználja. Jeruzsálemi útja egyenesen a templomba vezetett. Ma legszívesebben abba a templomba szeretne belépni, amit Ő alkotott és ezt úgy hívják, hogy „emberi szív”! Igaz, hogy előtte „nagytakarítást” végez, hogy megszabadítson minden olyan múlandó dologtól, amihez felettébb oda van kötve a szívünk. Ahhoz, hogy Jézus használhassa a szamárcsikót előbb el kellett oldani. Gazdái akkor nem tiltakoztak az eloldás miatt. Nekünk sokszor oly nehéz megválni haszontalan dolgainktól, vágyainktól. De leginkább hozzánk tapadó bűneinktől nehéz az elválás. Ő éppen ezektől akar megszabadítani minket, hogy cserébe örök és elveszíthetetlen gazdagságot adjon: örök életet.

Drága magyar testvéreim. A bevonuló Jézus egykor sírt Jeruzsálem állapota felett, mert eltaszították maguktól a segítő kezet. Ma a mi népünk felett is szomorkodhat, mert sok magyar ember fordít hátat neki. Statisztikai adatok szerint a magyar gyermekek 25 %-a tudja elmondani, hogy az az ember, akivel az anyám él az az apám! Szomorú megállapítás hangzott el az nemrég Trent Griffith amerikai lelkész részéről: „Magyarország egy generációra van a teljes elistelenedéstől”. Tartok tőle, hogy nincs messze a valóságtól. Ami pedig most az anyaország választások előtti minősíthetetlen acsarkodását illeti, adjon Isten bölcsességet népünknek, hogy legyenek számosan, akik most „húsvétkor nem karácsonyra gondolnak”! Adja Isten, hogy nyissuk meg szívünket az életét értünk áldozó Megváltó Jézus Krisztus előtt és akkor eljöhet a mi népünk számára is a hőn áhított, boldog feltámadás!

Bátkai Sándor  

* (Lukács ev. 19, 31.)