Milyen az igazi hit?

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni…”

                                                                               (Zsid. 11, 6)

Az öröktől fogva létező Mindenható Isten lényének alapvető jellemvonása a szeretet.  Ebből eredően Isten örök, boldog, el nem múló szeretetteljes kapcsolatra gondolt, amikor megalkotta a teremtés koronáját, az embert. Az Édenben csodálatosak voltak az ember napjai, hiszen minden este, „hűvös alkonyatkor” a szerető Isten boldog társaságát élvezhette.

Amíg tartott a folytonos együttlét, Isten szeretetének sugara vette körül az embert, sőt a gondtalan boldogság még csak fokozódott, amikor Ádám megkapta Isten csodálatos ajándékát a számára készített élettársat: Évát.  Ez, az emberi szavakkal alig kifejezhető boldog állapot romlott meg, amikor a Sátán elérte gonosz célját azzal, hogy az ember engedetlenné vált Teremtőjével szemben. Ettől a perctől kezdve megszűnt az ember és Isten közötti folytonos, közvetlen kapcsolat. A szemtől-szemben történő látás helyét átvette a találkozásnak Isten készítette új módozata a HIT útja.

Kedves nemzettársaim, aki tudomásul veszi, hogy „hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni”, az megragadhatja az Istenhez való közeledésnek ezt a csodálatos útját. Fontos azonban látni azt is, hogy kevesen tesznek különbséget a hit és a vallás között! Mert az igazi Istenben vetett hit messze több, mint pusztán csak valamely vallás felekezethez való tartozás, hogy nevem be van írva valamely  egyház anyakönyvébe. Ferenc pápa megfogalmazása szerint:„a hit ajándék, amely a Jézussal való találkozásból indul ki…” Figyelem! Nem a vallás, hanem Jézus Krisztus üdvözít! Viszonylag kevés azon emberek száma, akik egyértelműen kijelentik magukról, hogy meggyőződéses ateisták. Az első, a föld légterét űrhajóval elhagyó ember Jurij Gagarin, űrútjáról visszatérve kijelentette, hogy „jártam az űrben, de Istennel nem találkoztam”. Egyik későbbi próbaútján viszont találkozott vele, mert holtan ért vissza e földre. Igen, egy ponton az ateisták is Isten elé kell hogy álljanak! Az emberek tömegének nagy része viszont szavaiban azt állítja: én hiszem Isten létezését. Sajnos ez a hitvallás sokszor súlytalan, igazi tartalom nélküli, mert a hitnek ún. fokozatai vannak. Jakab apostol, amikor a hitről beszélt elmondta, hogy az „ördögök is hisznek”, sőt rettegnek! Nyilván, hiszen ők Istennek csodálatos mennyei világából hullottak ki. Nekik nem kell bizonyítani Isten létét. Hisznek és rettegnek, mert tudják, hogy sorsuk meg van pecsételve örökre! Ők viszont nem cselekszik Isten akaratát! Nos, az ember, akinek életéből hiányzik az Isten-hitből fakadó cselekedet, az még csak az üres, az ördögök szintjén mozgó hitnél tart! Ebbe a helyzetbe sodródott bele a keresztény világ jelentős része. Vallása van, időnként még templomba is el-el jár, de az élő, Istent szerető, cselekvő hit hiányzik életéből.

Amikor Isten megteremtette az embert „saját képére” azzal a képességgel ruházta fel, hogy saját isteni jellemvonásait tükrözze vissza. Így valósul meg az Isten-képűség, amelyből az következik, hogy érző szeretni tudó embert teremtett. Gondoljuk csak át, amikor két ifjú szívében lángra lobban a szerelem szikrája keresik az egymással való folytonos együttlétet, mert a szeretet csodálatos vonzó erő. Így vágyik Isten is az állandó szeretet kapcsolatra velünk, teremtményeivel. Erről szól a János 3, 16. „Mert úgy szerette Isten e világot…” benne engem, téged, őt… hogy Fiát volt képes halálra adni értünk! Milyen fájdalmas a viszont szeretet hiánya Isten számára. Nos, akit e halálos szeretet nem tud térdre kényszeríteni, az nem is tudja élő hittel keresni Istent, de az igazi  szeretettel megtöltött hívő emberek társaságát sem. Inkább kerüli őket, mert a hitetlent zavarja az élő hit. Ezzel a bezárkózással viszont elmagányosodnak, emberi kapcsolataik is kihűlnek!

Kedves magyar testvéreim, e földi létben a gazdasági eredetű gondok mellett lelki, testi betegségek törhetnek ránk. Ha tudatosan megfosszuk magunkat az Istenbe vetett igazi hit kapaszkodóitól, előbb-utóbb végtelenül üres lesz életünk.  Ki kell szellőztetni a fejekből a félelmet keltő rossz gondolatokat. Erre csak egy megoldás van: ha engedjük, hogy Isten félelmet elűző szeretete áradjon szívünkbe, értelmünkbe. Ha nincs meg ez a csere maradunk kétségeink földi börtönében. Mert a szív, az értelem nem légüres tér, szellemi tartalom nélkül nem létezhet! Szomorú, hogy sokan nyögve cipelik egy egész életen át terheiket, pedig a Megváltó éppen azért jött, hogy kiszabadítson bennünket ezek fogságából, és rövid földi életünk után maga Jézus Krisztus vezessen be a mennynek örömökkel teljes dicső országába.