„Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?”

/Ap. csel. 3, 37./

A gondolkodás az agy funkciója. Emberi létünk természetes menete: értelmünkben bizonyos gondolatok születnek meg és ezeket cselekedetekké váltjuk. Istenképüségünk nem a korlátlan lehetőségekben valósul meg, hanem abban, hogy a Teremtő szabad akarattal ruházott fel bennünket. Gondolkodásunkat nem kívánta erőszakkal valamely irányba terelni, de az Isten gondviselő kegyelmét tükrözi, hogy felajánlotta az ember számára a jó választásának lehetőségét. Ebből szükségszerűen következik, hogy van rossz is. Az ember szabadon dönthet a jó és a rossz között. Lévén, hogy mindkettő ott van az ember előtt, Isten örök időkre érvényes tanácsot fogalmazott meg egykor Kain számára: „...a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!” Az ember „eszköztára” viszont rendkívül gyenge ahhoz, hogy a bűn hátterében levő gonosz hatalmassággal szemben eredményesen tudjon harcolni. Ezért volt szükségszerű, hogy Jézus Krisztus „taposson fejére” a kereszten aratott győzelmével.

Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus főpapi imádságában, mintegy az Atyának szóló jelentésében azt mondja: „Amikor velük voltam én megtartottam őket a te nevedben...”, de világosan szól imádságában arról is, hogy: „Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból” (János ev. 17, 6). Napjainkig érvényes örök igazság: csak azok számára érvényes Jézus megtartó kegyelme, akik vállalják, hogy kilépnek e világból oly módon, hogy hittel megnyitják előtte szívüket, életüket. Jézus kortársai közül a kereszt csatája előtt nagyon kis számú csapat vált elkötelezett Krisztus követővé, de akik hittek, Jézus  csodálatos vigasztalásában részesültek: „én veletek vagyok a világ végezetéig”!

Nos, tíznapi imádságos várakozás után egy ünnepi reggelen az ígéret megvalósult, a tanítványok beteltek a Szentlélek adta erővel, nyomban kiléptek és bátran szóltak az összegyűlt sokasághoz és elhangzott a történelem egyik legnagyobb hatású prédikációja, amikor Péter apostol nyíltan megmondta az őt hallgató sokaságnak, hogy azt a Krisztust, akit néhány héttel korábban keresztre feszítettek, Isten feltámasztotta a halálból és mindenek urává tette.  Az ige úgy fogalmaz, hogy Péter szavai szíven találták a sokaságot, és ekkor hangzott el a kétségbeesést tükröző kérdés: „Mit tegyünk, atyámfiai férfiak?” Péter meg is adta a cselekvés isteni sorrendjét: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Ap. csel 2, 38) Az eredmény csodálatos volt! Háromezer lélek ismerte fel bűnös voltát, megkeresztelkedtek, és csatlakoztak a Krisztus-hívők csoportjához, megalakult az első gyülekezet. Képletesen szólva ez volt a gyülekezet születésnapja.

Drága magyar testvéreim, Péter apostol Isten Szentlelke által ihletett szavaiból szükségszerű kiemelni még egy, minden időre, de napjainkra különösen érvényes gondolatot: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” (Ap csel 2, 40). A megtérést ezen a világon egyedül csak Isten Szentlelke munkálja. De Ő csak bensőnk tudatos világában él és munkálkodik. Ezért mondja az ige, hogy „ti vagytok a Szentlélek temploma”. Ez az évszázadok csodája: bennünk az Isten! Tudomásul kell vennünk, hogy a gyülekezet a bűnből kihívottak élő közössége.  Figyelem! Vallásos életet lehet élni a Szent Lélek Isten jelenléte nélkül, de igazi, elkötelezett, cselekvő hívő életet nem!  Ezért szükséges felfigyelni Péter szavainak jelentőségére. Egyre sötétülő, istentelen világ vesz bennünket körül. A terrortámadások napirenden vannak. A hitehagyás, a keresztény értékek elutasítása, sajnos érvényes az ún. nyugati jóléti társadalmakra is. Földrajzi helyzettől függetlenül az internet és egyéb hírközlő eszközök sokasága nagy sebességgel „termeli ki” a Péter által említett „elfajult nemzedéket”! Emberi létünk szellemi részéért folyik a küzdelem. A nagy kérdés: „mivel táplálkozom?” Fontos tudomásul venni, hogy Isten Szent Lelkét meg lehet szomorítani a bűn melletti kitartással. Ennek eredménye pedig az, hogy eltávozik, megszűnik kifejteni üdvös munkáját. Mentsen meg ettől az állapottól Isten minden magyar embert, mert Jézus Krisztus a kereszten a nagy árat mi üdvösségünkért is kifizette. Dicsőség és hála ezért Neki.

Bátkai Sándor