Mit tehetünk a nemzetfogyás ellen

Az öröktől fogva létező Teremtő Isten, aki a látható és láthatatlan világot megalkotta, megkerülhetetlen törvények szerint kormányozza a nagy mindenséget. Harcolni ellene lehet, de az egyenlő a végzetes önpusztítással. Aki viszont tudomásul veszi és tiszteletben tartja Isten törvényeit, kiaknázhatja az engedelmességben rejlő óriási lehetőséget: a Teremtő áldása kíséri mind a földi, mind az örök életét.

Nemzeti ünnepeink alkalmával gyakran tekintünk vissza a történelmi múltra. Fájó szívvel gondolunk arra, hogy nemzeti fohászunk „megbűnhődte már e nép...” megállapítása valós, szomorú tényeken nyugszik. Miután Isten gyönyörű hazát adott népünknek, a Tőle való elfordulás tragédiák sokaságát zúdította ránk. Nagy kegyelem, hogy egyelőre még „létezünk” és népünk nem tűnt el – más népekhez hasonlóan – a történelem süllyesztőjében. Ha viszont továbbra sem akarunk tudomást venni Isten megtartó „receptjéről” a nemzetfogyás mellet, akár a teljes megsemmisülés is bekövetkezhet.

Kedves nemzettársaim! Tanulságként előttünk áll a zsidó nép története. Isten hatalmas csodák közepette szabadította ki őket az egyiptomi rabságból, és telepítette le őket a tejjel és mézzel folyó Kánaán földjén, majd további remek ígéretekkel halmozta el őket: „Bővülködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében... megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját..., HA HALLGATSZ  AZ ÚRNAK, A TE ISTENEDNEK PARANCSOLATAIRA, és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól...”  (5. Mózes 28, 11–14) Amint a zsidó nép története bizonyítja hamar hátat fordítottak Istennek és a történelem legsúlyosabb tragédiáit kellett elviselniük. Nagyon sokatmondó a szomorú események indoklása: „Nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened.” (5. Mózes 28, 47) A számos nemzetvédő  rendelkezések között jelentős helyet kapott a többi népekkel való keveredés erőteljes tiltása, mert a vegyes házasságokban a többi népek fiai, leányai elfordították a zsidó fiatalok szívét az igaz Istentől és elszakadtak lélekben népüktől, kultúrájuktól, hagyományaiktól... stb. A megmaradás isteni receptje: neveld gyermekeidet Isten félelemre és őrizd meg népedhez való tartozását, zsidó voltát.

Drága magyar testvéreim, a mi népünk sem mentes a hasonló jelenségektől. Amikor Isten áldotta sikeres országa volt, összefogás helyett folytonos belső viszályok Isten büntetését, átkát hozták az országra. Az 1867-es kiegyezést követő virágzó évtizedekben kialakult dzsentri úri világ bűnös felelőtlenséggel csak a saját pecsenyéjét sütötte, nem törődve a néppel, Istennel, vakon belementek egy országpusztító háborúba. Sajnos napjainkban is folytatódik a széthúzás anyaországon belül és kívül. A híradásokat szinte nehéz hallgatni, amikor minősíthetetlen hangú veszekedés, acsarkodás hangja lepi el az országot. Sajnos, az akaratán kívül kisebbségi sorsba kényszerült nemzetrészeket pedig az erőteljes beolvadás sújtja. Ha meghallanánk, amit Isten javasolt a zsidó népnek a babiloni fogságban, az lenne számunkra is az egyedüli megoldás: „Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok, szaporodjatok azon a helyen, ahol vagytok, és ne fogyjatok...” (Jeremiás 29, 6) Isten félelemre és magyarrá nevelni gyermekeinket! Ha ezt, mint az Úrtól jövő tanácsot figyelembe vesszük, Isten csodát tud tenni, akár most is a megmaradásunk szempontjából sorsdöntő 24. órában is. A megtérő zsidó népnek – bár a 70 éves fogságban voltak – Isten azt ígérte: „jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő, amit nektek szánok” (Jeremiás 29, 11) Fontos lenne megérteni, hogy Istennek nincsen kedvére a nemzetgyűlölet, de az is tagadhatatlan, hogy a vegyes házasság mindig a többségi nemzet fele húzza a családokat.  Ilyenkor a gyermekek is a többségi iskolákat erősítik, és azt is tudjuk, amit magukba szívnak kis gyermekkorban, azzá válnak. Sajnos még a magyar ajkú szülők is gyakran tudatos döntésükkel kikerülik a magyar oktatási intézményeket és így gyermekeik gyökértelenné válnak, mert történelmi, irodalmi ismeret nélkül a beolvadás gond nélkül bekövetkezik. Végül is előttünk áll Izráel példája. Isteni csoda: kétezer év után hazát kaptak újra az Örökkévalótól.  De ez csak úgy volt lehetséges, hogy megtartották erős Isten hitüket. Kedves magyar testvéreim Jézus Krisztus ma nekünk ígéri: „aki hozzám fordul, ki nem vetem”! A Biblia számos esetet tár elénk, hogy Jézus soha nem utasította vissza a hozzá forduló segélykérőt. A nemzetfogyás ellen tehát csak az segíthet rajtunk, ha „összekulcsolt kézzel” megvallva bűneinket, valami nagy magyar összekapaszkodásban elkérjük Istentől jövőnket.

Bátkai Sándor