Példaképünk, Szent László király

Ma délben, az ágyai erdőben lévő Szent László-kápolnában megtartott templombúcsúi szentmisére való bevonuláskor ft. Pányta Elemér plébános kifejtette: mivel a közelmúltban a kápolnába betörtek, azt megszentségtelenítették, a keresztet eltörték, a szertartás előtt tömjénfüsttel illette, majd megszentelte az épületet és a bent lévő híveket. 

Szentbeszédében a templom védőszentjére, Szent Lászlóra emlékezett, aki méltó példaképe lehet nemzetünknek. Annak a nemzetnek, amelyik a legtöbb szent királlyal rendelkezik, nagy nehezen levetkezte a kommunista hatalomnak az uralmát, mégsem boldog igazán. Most le kellene vetkeznünk az önző, a torzsalkodó, a testvérharcra ösztönző tulajdonságainkat. Mindnyájan Isten felé kellene hogy meneküljünk, hogy végre megtaláljuk nála a lelki nyugalmunkat, az egyensúlyunkat e válságoktól terhelt életben. Nekünk Isten, a mi Istenünk kell, aki velünk van minden bajunkban, bánatunkban, szeretetben, megbékélésben tart a családunkkal, a barátainkkal. Sokszor úgy tűnik, mintha Isten villámokkal gyújtana világosságot számunkra, egymás után érnek bennünket a természeti csapások, dúl a terrorizmus, hódít a békétlenség. Akár harmatcseppekkel, akár villámokkal és csapásokkal mutatja meg Isten a jelenlétét, nekünk itt és most a szórványban kell helyt állnunk, kell megvallanunk hitünket, magyarságunkat. Ebben mutat nekünk példát Szent László szeretetből, erkölcsösségből, hitből, noha manapság úgy érezhetjük, hogy a mai nem a mi világunk. Ennek ellenére, nekünk ki kell tartanunk, ez az Isten akarata, Krisztus, a megváltó velünk van akkor is, ha meggyalázzák a templomainkat, összetörik a keresztjeinket. Minden szerencsétlenségünk közepette, egyetlen reményünk az Isten, aki világosságot képes gyújtani a sötét elmékben is. A világosságteremtésben azonban nekünk is segítenünk kell, Krisztusba vetett hittel kell munkálkodnunk a sötét elméknek a fel-, illetve megvilágosodásában. Hinnünk kell a szeretet végső győzelmében még akkor is, ha mások megvetnek bennünket, ha azt kívánják, hogy eltűnjünk erről a földről. Harcunkban fegyverünk a kereszt, amellyel le lehet győzni minden ellenséget. Szent László király ebben a mélységes hitben a hazáért, a nemzetért érzett felelősségben, szeretetben élt és dolgozott, amiért ő a mi példaképünk. Miután ismertette László főherceg rövid, tragikus életét, a kápolna építésének, a vadontól történt visszaszerzésének, felújításának a történetét, megköszönte a hívek jelenlétét, kiemelve Erdős Bálint polgármestert a rendezvény támogatásáért, de köszönetet mondott mindazoknak, akik a munkájukkal vagy anyagiakkal hozzájárultak a templombúcsú sikeréhez. Végezetül mindnyájukat szeretetvendégségre hívta. Közben Kertai György és Engel Miklós jóvoltából megfőtt a birka-, illetve sertéspörkölt, a vendégeket a Simó Aranka által sütött fánkkal, illetve Rodica asszony töltött kiflijével, valamint kaláccsal, üdítővel, és természetesen, pörkölttel kínálták a közel 100 vendéget. Akik vidáman étkeztek, beszélgettek, kellemes hangulatban együtt voltak.