Soli Deo gloria – Egyedül Istené a dicsőség

A Teremtő Isten öröktől fogva, mindenekelőtt létezett. Mielőtt tér, idő és anyag lett volna. De nem egymagában. A teremtésre utaló szó is többes számban hangzik el. „Alkossunk embert...” (1Mózes 1, 26.) A teremtéstörténet leírásából tudjuk: „... Isten Szelleme lebegett a vizek fölött”. Az Isten-i háromságról nem lehet beszélni Jézus Krisztus személye nélkül. A Kolosséiakhoz írt levél 1. fejezetének 16–17. verseiben ezt olvassuk Jézus Krisztus személyére vonatkozóan: „Mert Őbenne teremtetett minden a Mennyen és a Földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden Őáltala és Őreá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél és minden Őbenne áll fenn.” A látható, materiális világban semmi nincs, ami nem az Úr Jézus által lett volna megteremtve. Ő gyakorolja a fennhatóságot is mindenekfelett. Erre utalnak a trónusok, uralmak, hatalmasságok, fejedelemségek kifejezések is.

Kedves nemzettársaim! Véges emberi elménkkel nem tudjuk felfogni az ISTENSÉG fogalmát, hiszen az Atya a Fiúra való tekintettel és Vele tökéletes egységben „népesítette be a világmindenséget”, alkotta meg a mennyet és a földet! A Fiúról így szól az Ige: Ő a Mennyei Birodalom királya. Őneki adatott minden hatalom a Mennyen és a Földön (Máté 28:18.) Ennek tudatában szinte felfoghatatlan és döbbenetes: hogy az a bizonyos golgotai keresztre feszített férfi ennek a világnak és minden életnek a Teremtője! Irántunk való kifürkészhetetlen szeretetében hagyta magát keresztre feszíttetni és nem védekezett; tette ezt azért, hogy nekünk megnyissa a Menny kapuját. Aki ezt elveti, elveszít mindent: „Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?” (Zsid 2, 3.) Aki viszont Őt elfogadja, az megnyer mindent! Maga Jézus mondja: „Aki hallja az én szavamat (Igémet), és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (János 5:24.)

Drága magyar testvéreim! Isten dicsőségét meglátni e földből összegyúrt emberi testben lehetetlen az Ő dicsőségének kisugárzását emberi test nem tudná elviselni. Mózes ezt kérte Istentől: „Mutasd meg nekem a te dicsőségedet”, (2 Móz. 33, 18.). Az isteni válasz megengedte Mózesnek, hogy egy kijelölt helyről, hátulról láthassa meg Őt, és az Isten dicsősége el fog vonulni „mellette”. Ennek eredményeképpen Mózes arca annyira ragyogott, hogy Izráel fiai nem voltak képesek ránézni, és el kellett takarnia az arcát, amíg a visszatükröződő dicsőség el nem halványult.  Jézus Krisztus emberi testet öltve járt itt e földön és környezete látta az Ő dicsőségét. Ő maga jelentette ki: „Aki látott engem, látta az Atyát”. Elhozta számunkra az Atya szeretetének melegét, amely minden értelmet meghalad. Aki hittel megnyitja előtte szívét az Ő csodálatos védő karjának ölelését tapasztalja meg. Ezt a csodát élte át a magyar nép az elmúlt napokban, amikor végre összekulcsolt kézzel tudta elkérni a jövőjére vonatkozó tisztán látást, amikor dönteni kellett az országgyűlési választásokon. Megható volt hallani, hogy az ország kiemelkedő vezetője azon a sorsdöntő, a választás eredményét bejelentő éjszakán, hálatelt szívvel tudja kimondani az egész világ nyilvánossága előtt: Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a dicsőség.

Bátkai Sándor