Szent Anna és Joákim legyenek a példaképeink!

Vasárnap a Szent Anna tiszteletére felszentelt arad-szilvástelepi római katolikus templom udvarán – alkalmazkodva a járvány okán hozott óvintézkedésekhez, a hívek egymástól tisztes távolban, szájmaszkkal felszerelve helyezkedtek el – 17 órakor kezdődött az ünnepélyes búcsúi szentmise. A szabadban elhelyezett, virágokkal ékesített asztal körül ft. és ns. Király Árpád főesperes-plébános és az arad-kerületi papok olvastak fel a szentleckéből. Ünnepi szentbeszédében ft. Sándor Tivadar arad-gáji, szentpáli és sofronyai plébános Szent Anna és férje, Szent Joákim küldetését méltatta. Mert ők készítették elő a megváltás művét, Istennek a tervét, miszerint előrehaladott koruk dacára Istentől gyermekáldást kapnak. A Mennyei Atya a tervébe így fogadja be a bűntelen embereket, akik felnevelték az Úrjézus Krisztus édesanyját, Máriát. Bizonyára erényekben is gazdag volt Anna és Joákim, akik hűségesen hordozták a gyermeknevelés terhét, türelemmel, alázattal vállalták a küldetést. Megköszönjük a példaadásukat, amit követni kívánunk Isten akaratának a teljesítésével. Köztudott, hogy a zsidóknál a magtalanság Isten átkának számított, Isten büntetésének tekintették. Az életük tele volt megpróbáltatásokkal, amiket alázattal, türelemmel viseltek, közben imádkozva nevelték a gyermeküket. Éppen ebben a gyermekben, akit az ószövetségi papság elutasított, lelte kedvét a Mennyei Atya, aki az egyszülött Fiát általa küldte a világba. Mária egy átlagos gyermeki életben nevelkedett és amikor meghallotta, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől, megrémült. Vajon József, a jegyese hogyan viszonyul majd hozzá? Mert József, amikor megtudta, azt tervezte: Máriát titokban elbocsátja, mert nem akarja őt szégyenbe hozni. Mária azonban vállalja a gyermeket, közben az angyal is figyelmezteti Józsefet: ne félj magadhoz venni Máriát, mert a gyermek Istennek a fia és Jézusnak fogod őt nevezni!

A mai ember viszont fél gyermeket vállalni, mert olyan világban élünk, ahol felfordult az értékrend. Manapság az emberi jogon keresztül a perverzitásokig minden szabadosságot magunknak akarunk, az emberi életet, mint saját tulajdonunkat akarjuk birtokolni, megélni. Az életet azonban Istentől kapjuk, Neki tartozunk érte felelősséggel, és azért vagyunk a földön, hogy a mindennapi munkánk elvégzésével kiérdemeljük az örök életet. A Jézus által mondott példabeszédek arra tanítanak, hogy a példamutató földi életünkkel nyerhetjük el a legnagyobb kincset, az örök életet. Bármilyen nehézségekkel is küszködünk, tudhatjuk: az örök Isten ott van a felhők fölött és adja nekünk a kegyelmét, hogy a földi életünket az Ő tetszése szerint élhessük meg. Mert a szabadosság nem szabadság, hanem az csak a kárhozatba vezet. Az emberi jogoknak a hangoztatása a legnagyobb jogtalanság, mert Isten adta nekünk a legnagyobb emberi méltóságot, hogy szabad akarattal és értelemmel rendelkező lényekként ne visszaéljünk, hanem éljünk az erényeinkkel – hangoztatta ft. Sándor Tivadar plébános.

A szertartás végén ft. Kalapis Damián házigazda plébános köszönetet mondott a paptestvéreknek, kiemelve ft. Sándor Tivadar ünnepi szentbeszédét. Ugyanakkor megköszönte a híveknek is a részvételt. Tekintettel a járványra, ezúttal elmaradt a szokásos szeretetvendégség, de a híveknek dobozos üdítőt adtak, hogy otthon elfogyaszthassák.

A szabadban megtartott ünnepélyes búcsúi szentmisén románul is imádkoztak, majd közösen megszólaltatták nemzeti imánkat.