Szülők és gyermekek, egymást szeressétek!

Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.

„Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”.

Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek

az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. Ef 6, 1–4.

Június elseje a gyermekek nemzetközi napját ünnepeltük, immár 110 éve, egyre nagyobb és nagyobb intenzitással. Jó dolog és illik is megtartani a nők, az anyák és a családok napja után. A gyermek Isten ajándéka, a házasság gyümölcse, amint erről a Zsolt 127, 3–5 verseiben olvasunk. Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegezét. Igen áldott az a családi fészek, amelyben több fióka is csiripel. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében és gyermekeid, mint az olajfa csemeték asztalod körül. Ilyen áldásokban részesül az a férfi, aki féli az Urat. Zsolt 128, 3–4. Persze, ahol gyermekek vannak, ott gondok is vannak, ahogy szoktuk mondani: míg kicsik, addig kis gondokkal, mikor felnőnek, nagy gondokkal járnak. Nem kell ezeket magyarázni. Ahol gyermek van, ott minden van, akárcsak a karácsonyfán. Hogy hogyan lehet rendet tartan egy keresztyén családban, arról maga Jézus beszél az apostol által. A fenti igét megelőzően, Pál a férjek és feleségek kölcsönös kötelességéről szól. Ebben az igében a gyermekek és szülők kötelességéről beszél. Hogy mindenek ékesen és szép rendben, szeretetben és békességben történjenek, a családban szülőknek és gyermekeknek is tudniuk kell, hogy jogaik előtt kötelességeik is vannak. Ha ezeket betartjuk, áldás lesz a házon, boldog lesz a család minden tagja. Tudni kell, hogy ezeket a kötelességeket, melyek parancsként hangzanak, Isten hagyta meg, és mindenkire érvényesek. Kötelezi a gyermekeket, ifjakat és felnőtteket egyaránt. Kötelezi még azokat a gyermekeket is, akik már maguk is szülők, esetleg nagyszülők. Ennek a meg nem tartása lebecsül, megvet, kizár, bomlasztja és szétszórja a családot.

Isten először a gyermekeket szólítja meg. Gyermekek! Ebben a megszólításban benne van az, hogy a gyermek gyermek. Van számukra egy felső tekintély, az, aki nemzette, szülte őket, akik nélkül nem léteznének. Ezért a parancs: Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban. Hallgassátok meg őket, szeretetükre válaszoljatok szeretettel. Nem jó az, ha eleve beléjük fojtjátok a szót, lehurrogjátok őket, még nem is mondták el, mit akarnak. Igazán miért is kell engedelmeskedniük a gyermekeknek? Azért, mert a szülő is egy felső tekintélynek engedelmeskedik: az Úrnak. Így az a gyermek, aki szüleinek engedelmeskedik, végső soron Istennek engedelmeskedik, Őt tiszteli, és ahol ez megvalósul, ott van családi és társadalmi stabilitás is. Mit mond erre az ige? Ez a helyes, ez a jó! Ezt és így kell élni, és akkor kiárad az áldás! Tiszteld apádat és anyádat, ez az első parancsolat – a második kőtáblán –, melyhez ígéret is fűződik: hogy jól legyen dolgod és hosszú ideig élj ezen a földön. Mit rejt magában ez az ígéret? Két dolgot: a jólétet és a hosszú életet. Gyermekek, értitek? Megértsétek! Tiszteljétek, szeressétek, segítsétek, értékeljétek szüleiteket, bármilyenek is legyenek. A jólét és hosszú élet ajándéka jár vele, amit készségesen megad néktek Isten. Meg ne utáld a te anyádat még vénkorában sem! Péld 23, 22. Váljon bármilyen elesetté, ne adj’ Isten a kívül valóknak utálatossá, neked akkor is szeretned és tisztelned kell őket. 

Ezek után szóljunk néhány szót a szülők kötelességeiről is. Hogy Isten népe mennyi ideig él a földön, amelyet Tőle kapott, az attól is függ, hogy hogyan viselkedik a szülő, az elöljáró nemzedék, az őt követők előtt, és hogy mennyire tisztelik a gyermekek szüleiket és az időseket. Mert a múlt megbecsülése, a jövő egyik biztosítéka. Az a nép, mely elfelejti Istent, vagy megveti saját múltját, az lemondott jövőjéről. Mit kíván Isten tőlünk szülőktől? Ne ingereljük gyermekeinket, ne keserítsük, ne haragítsuk magunkra őket. Pál ismeri, hogy milyen sérülékeny a gyermek egyénisége és azt is, hogy a szülők visszaélhetnek hatalmukkal. Sokszor megalázzák és elnyomják őket, ami haragot, ellenszegülést ébreszt bennük. Egy erőszakos édesapának mondja a felesége, aki mindenáron egy jól fizető szakmát akart a fiának: De ő nem a tied! Ő a tied és az enyém. És nemcsak a miénk: Ő önmaga… Hagyni kell, hogy a gyermek önmaga legyen. A szülők tudják, hogy a gyermeknek nem minden engedetlensége mondható lázadásnak. Hadd legyenek felnőttek és függetlenek a szó nemes értelmében. Szülők, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint, fegyelemmel és intéssel. Nevelni az Úr tanítása szerint úgy és arra, amire Ő tanított minket, szülőket. Tanítsátok meg mindarra, amire én tanítottalak titeket az Ige közösségében, életközösségemben. Tanítsátok meg nekik azt az utat, amelyen Én vezetlek titeket és megváltott népemet. Vezessétek Hozzám őket, tegyétek követőimmé. Isten nem megterhelni akar minket. Ő az élet Istene, az életünket védi és megmaradásunkat munkálja. Nem mindegy, hogy a felnövekvő nemzedék mit lát, mit hall és mit tanul meg tőlünk. Nem mindegy, hogyan gondolkodnak és beszélnek majd rólunk, előttük járókról.

Tegyük fel ezután a kérdést: meddig terjedhet ki a szülők iránti engedelmesség és tisztelet határa? Meddig lehet és meddig muszáj elmenni? Nincs határ! A Biblia tanítása szerint, még a tiszteletre nem méltó szülőt is tisztelni kell.  Viszont mégis van határ: ha egy szülő Isten parancsával, akaratával ellentétes dologra akarja tanítani, rákényszeríteni gyermekét, itt már ő nem az Isten képviselője, ezért arra nemet kell mondani. Ha a szülő Istentől, üdvősségétől fosztja meg gyermekét, ebben az esetben nem lehet szó az engedelmességről, mert szembekerül az Istennek való engedelmességgel. Szülők és gyermekek! Ezekről elmélkedjetek, és azért imádkozzatok, hogy Isten tanítása szerint élhessünk az Ő neve dicsőségére és mindnyájunk örömére! Ámen!

Józsa Ferencz

lelkipásztor