Történelmi pillanat részesei lehettünk

Beszélgetés ILKEI LÓRÁND délnyugat-erdélyi unitárius lelkipásztorral 

Szeptember 4–6. között tartotta 36. kongresszusát Kolozsváron a Vallásszabadság Nemzetközi Egyesülete (International Association for Religious Freedom, röviden: IARF). A világon elsőként – 1900-ban – létrehozott, vallásszabadságot, párbeszédet és békét szorgalmazó nemzetközi szervezet alapító tagjai között volt a mostani esemény házigazdája, a Magyar Unitárius Egyház is.

A rendezvényről Ilkei Lórándot, a délnyugat-erdélyi unitárius szórványegyházközség lelkészét kérdeztük. 

– Mondhatjuk, hogy történelmi eseménynek lehetett a házigazdája Kolozsváron a Magyar Unitárius Egyház. A IARF-nak ez volt a második Kelet-Európában megtartott kongresszusa. Ez előtt 2002-ben volt még példa erre Budapesten. Felemelő érzés volt látni, hogy milyen sok vallási és felekezeti képviselő volt jelen, és imádkozott együtt a békéért. A kolozsvári belvárosi unitárius templomban tartott nyitóünnepségen Yoshinobu Miyake lelkész (japán sintó hitű Izuo Konko közösség), Kovács Gergely érsek (Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség), Claudiu Lucian Pop püspök (Kolozs-Szamosújvári Görögkatolikus Egyházmegye), Kolumbán Vilmos püspökhelyettes (Erdélyi Református Egyházkerület), Toshiki Murata oktatási tanácsos (japán Ittoen közösség), Benedict Vesa segédpüspök (Romániai Ortodox Egyház), Ali Selcin imám (Romániai Muszlim Főmuftiátus), Ruzbeh Hodiwala alelnök (Zarathushti Kulturális Alapítvány), Boldizsár Beáta püspöki titkár (Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház), Janhvi Gupte, az IARF alelnöke (hindu képviselő, India), Gerhard Wagner lelkész (Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház), illetve Kovács István püspök (Magyar Unitárius Egyház) fohászkodtak, elmélkedtek a megbékélésért, a hitért és áldásért. Az áhítatot követően Robert Ince, az IARF elnöke nyitotta meg a rendezvényt, aki után Ciprian-Vasile Olinici, romániai egyházügyi államtitkár köszöntötte a résztvevőket. A hozzászólások sorát Kovács István házigazda püspök beszéde zárta. Tehát valóban olyan sokszínű vallási találkozó részesei lehettünk, amilyenre talán Erdélyben még nem volt példa. 

– A kongresszus központi témája a Hit a megbékélésben volt. Meglehetősen sok vallási konfliktus keseríti meg a hívő emberek életét mind a mai napig, szerte a világon. Minden bizonnyal nem lehet ezeket egyetlen kongresszusi megbeszélésen kioltani, de vetődtek-e fel konkrét megoldási javaslatok?

– Konkrét megoldásokat nagyon nehéz találni. A jelenlegi konfliktusok természetesen terítékre kerültek. Épp a muzulmán vallási vezetők tették szóvá a nyugat-európai koránégetést, ami nem megengedett cselekedet. De a probléma itt is, illetve a világ más részein is nagyon összetett. Éppen ezért sok szó esett a kongresszuson a toleranciáról, illetve a IARF megerősítette azon álláspontját, mely szorgalmazza a vallásszabadságot, mint alapvető emberi jogot és a vallási vezetők olyan irányú elhivatottságát, hogy politika-mentesen és egységesen töltsék be azt a szerepet, ami a világvallások feladata.

– Mit kell tudni a IARF-ról? Milyen vallások, felekezetek tagjai ennek a szervezetnek?

– A IARF-ot a világ legrégebbi, vallások közötti párbeszédet folytató és inspiráló szövetségét, 1900-ban, Bostonban alapították unitárius egyházak, szabadelvű, vagyis liberális protestáns egyházak, valamint egy indiai közösség, és mára már a nagy világvallások szabadelvű ágainak csoportjait egyesíti: jelenleg 27 országban 89 tagszervezete van. Az IARF jelen van a vallásszabadságot érintő kérdések nemzetközi megvitatásánál és ENSZ-konzultatív státussal rendelkezik.

– Az unitárius egyházat az alapítók közt említette. Unitárius lelkészként úgy gondolja megvalósítható a vallások közti megbékélés?

– Őszintén hiszem, hogy igen. Ez akarat kérdése. Az erdélyi unitáriusok élen jártak a vallásszabadság szorgalmazásában, 1568-ban a tordai országgyűlésen a világon elsőként mondták ki a vallási és lelkiismereti szabadságot. Ezért is volt a kongresszusnak egy előmozzanata, amikor a nemzetközi résztvevők itt, Déván meglátogatták Dávid Ferenc egyházalapító püspökünk emlékcelláját. Én úgy gondolom, hogy az egymás elfogadása döntés kérdése. Persze sok mindenre figyelni kell. Épp egy japán kongresszusi képviselő hívta fel a figyelmet arra, hogy mennyire ártalmas lehet a közöny, az amikor nem beszélünk a reális gondokról, és egy-egy bizonytalan helyzetben, amilyenben most is vagyunk – így a pandémia után és a háborús konfliktus közepette – milyen könnyen felerősödnek a szélsőséges hangok, amelyek később egészen súlyos konfliktusokhoz vezethetnek. Én úgy érzem, a saját közvetlen környezetemben is, hogy ha van nyitott párbeszéd, és sikerül elfogadnunk egymás másságát, akkor tudunk egy közös célért dolgozni. A béke az egyik legfontosabb közös célunk. Érdemes erőfeszítést tenni érte! Ezt éreztem a kongresszus végkicsengésének is.