Útjaid, Uram, mutasd meg!

„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.”

Zsolt. 25, 4-6. 8-10.

Istenünk kegyelméből elkezdhettük az újesztendőt, a 2017-et. Nem tudunk eléggé hálásak lenni az Úrnak. Újra megbizonyosodhattunk arról, hogy mennyire szeret Isten, a mi drága mennyei Atyánk. Velünk volt, megtartott, áthozott, új kezdettel és új lehetőségekkel ajándékozott meg. A kérdés csak az, hogyan fogunk élni vele, vagy egyáltalán élni fogunk-e ezzel a kegyelemmel?

Kívánunk-e Isten közösségében élni, Vele járni, Őt szolgálni, Őt dicsőíteni és magasztalni? Vagy járjuk a magunk útját tékozló fiakként?

Meggyőződéssel vallom, hogy az ember úgy segíthet a legtöbbet önmagán, ha az Úrra bízza magát és az Ő vezetésének engedelmeskedik. Jövevények és vándorok vagyunk a földön, az élet egy átmenet az örökös hazába, hazánkba. Ki vezethetne biztosan haza, ha nem Jézus, aki figyelmeztet is: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak én általam. (Jn. 14,6)

 Egy alkalommal Luther így szólt az Úrhoz: Egyet kérek tőled, Te vezess, Te vezess, Te vezess Uram! Testvéreim, csak Isten a megmondhatója, Ő tudja igazán, honnan indultunk és merre tartunk. Ő ismeri az eredetet, a kiindulást és a célt is. Ezért tanácsolja, Hagyjad az Úrra a te utaidat, bízzál benne, Ő majd teljesíti. Zsolt. 37,5. Bízzuk csak Rá bátran magunkat. Ő a jó és hű pásztor, aki szereti, megőrzi és célba vezeti nyáját.

Jó embernek jó utat sugalmas ösztöne ad, mondja Goethe. „Jó és igaz az Úr, mert útba igazítja a vétkezőket.” Az út mellé útjelző táblákat állít, melyek mutatják aZ irányt. Ilyen táblák: a Szentírás, a prédikációk, az úrvacsora, az imádság és az áldott Szentlélek. Ezek vezetnek a szolgaság hazájából a szabadság földjére, az örökös hazába. Nagy szükségünk van ezekre az útmutatókra. Szükségünk van az Ige és Szentlélek vezetésére, Istenünk szeretete hatalmas tetteire, Jézusra, halálára, feltámadására és megdicsőülésére. Ezek nélkül nem lesz hazaérés.

Útjaid, Uram mutasd meg – emberek nem tudják megmutatni, és magunktól sem találnánk meg a helyes utat. „Mindenki őrizkedjék felebarátjától, ne bízzatok még a testvérben sem, hiszen minden testvér megcsal és rágalmakat terjeszt. Becsapják egymást az emberek, nem mondanak igazat”. (Jer. 9, 3-4) Isten nem csapna be és nem vezetne félre soha, mert szeret. Lénye a szeretet. Érzed-e szeretetét, terelgető vesszejének simogatását? Sose térjünk le útjáról.

Még egy fontos dolog: akiket ő vezet, akik vele járnak, azokat megtisztítja, átformálja, átalakítja, újjá teremti! Szelíddé és alázatossá teszi. Megerősíti hitünket, szeretetünket, önmagával, békéjével, szeretetével, örömével betölti és megáldja életünket. Végül pedig felkészít a végső nagy győzelemre, az örök életre. Azt akarom, mondja Jézus, hogy, ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Egyszerű és világos. Átmegyünk az életen, mint az Ő szövetséges népének, nyájának tagjai és örökké Vele egyesülve leszünk országában, a fényben, az örök ragyogásban, melyet elkészített számunkra a világ kezdete óta. Addig is töltse be szívünket a hála, a magasztalás, neve imádása és dicsőítése. Éljünk egész évben Őbenne, általa és érette szent engedelmességben. Így legyen!

Józsa Ferencz lelkipásztor