Valóság, vagy utópia?

„...én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” /János ev. 10, 10b./

Postmodern világunkban, ahol a hagyományos  keresztény értékek egyre jobban háttérbe szorulnak, utópiának tűnik olyan társadalmi rendről, országról gondolkodni, ahol mindenki teljes békében és jólétben él, és minden a lehető legjobb. A kommunizmus, az általános jóléten alapuló társadalom is csak utópia maradt, mert a bűnre hajló emberi természet istenfélelem nélkül csak a társadalmi szakadékot tudta kitermelni.

Kedves nemzettársaim! A Mindenható létrehozta csodálatos világot is a bűn rontotta meg. Sokakban felmerül a kérdés: a Teremtő miért engedte meg egyáltalán, hogy a bűn belépjen világunkba és sok szenvedés eredője legyen? Rosszul feltett kérdésre jó választ nem kapunk, ha nem abból az alapállásból indulunk ki, hogy Isten nem lépi át jellemének örökkévaló törvényeit. Alapvető tulajdonsága az önzetlen, szabad akaratból fakadó szeretet. Így érthető meg, hogy a szeretetén alapuló, teremtett szellemi és fizikai lényeket nem korlátozta akár a Vele való szembefordulásban sem, de következményekkel jár. A bűn okozta halál törvényét Isten már az Édenben az ember számára szóló figyelmeztetés céljával mondta el. Nos, Isten szeretete odáig megy, hogy ezt a bizonyos bűn okozta életvesztést magára vállalta a Messiás Jézus Krisztusban. Ezek után érthető, hogy Jézus kereszthalála egyedül az ember megmentése érdekében történt. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen…” (János 3, 16.) Jézus tanításai közepette elmondta azt is, hogy a pokol nem az embernek, hanem az Ördögnek és az Ő gonosz angyalainak készíttetett, akik szellemi lényként nem halhatnak meg, de megkapják a lázadásuk okozta ítéletet. Nos, itt van a döbbenetes figyelmeztetés: aki itt e földön emberi testben nem fogadja el a felajánlott kegyelmet, annak a nagy végelszámolás napján az hangzik el: „Távozzatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő gonosz angyalainak készíttetett”! (Máté ev. 25, 41.)

   Drága magyar testvéreim! Idő és történelem, minden az Örökkévaló Úr kezében van. A mi dolgunk elnyerni az ígéreteket. Fontos tudomásul venni, hogy Isten hatalma nem csökkent. Erről gondolkodni szabad, sőt, ennél több, életünk, népünk javát elkérni Tőle nem utopia! Itt e földön csak néhány évtizedes „tartózkodási engedélyünk” van. Ezért mindennapi döntéseinket, tetteinket a végső rendeltetés fényében kell mérlegelnünk. Jézus világosan elmondta a gazdag és Lázár történetében, hogy ami itt e földön történt, annak eredményét aratták le mindketten a túlsó parton! Segítsen Isten megértenünk, hogy a helyesen megélt „ma” tesz boldoggá minden “holnapot”! Olykor valóban csüggedésre ad okot látni népünk életében a folytonos egymásnak feszülést és rendkívüli méreteket öltő hitetlenséget, vallási elközömbösödést. Ha pusztán csak emberi oldalról közelítjük meg e kérdést népünk erkölcsi feltámadása valóban csak vágyálomnak tűnik. Amíg viszont Isten itt tart e földi életben az Ő végtelen hatalmába vetett hitben kell élnünk. Teljesíteni Jézus parancsát, egyenlő az életmentéssel. Ébresztőt fújni népünk számára: van örök élet, van feltámadás! Egy kedves ének így fogalmazza ezt meg: „Mindenkinek mondom, Jézus a Megváltóm, szívem ujjong nagyon”!

Bátkai Sándor