Végzet volt-e a múlt század sok történelmi gyötrelme?

„Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr?” /Ézsaiás 40, 28/

A végzet szó az események előre eldöntött menetét jelöli, mint egy előre meghatározott jövőt. Az emberek gyakran használják a „sors” szót szinonimaként, amelynek jelentéstartalma szerint az események kivédhetetlenek, elkerülhetetlenek. Ezen koncepció alapján bizonyos népek mitológiáiban a „sors istennői” határozzák meg a világ eseményeit titkos szálak forgatásával. Ami az ember üdvössége számára fontos, azt Isten igéjében kijelentette! A „titkos szálak” mozgatása a Sátánnak és démonjainak közreműködésével történik! Pál apostol Timóteus előtt leleplezi az ámítókat, de óvva int bennünket is, mert egyesek ma is „beolvasnak” a Bibliába Jézustól távol álló dolgokat! „Te azonban légy józan”! (2.Tim. 4,5)

A 20. századot az egészségügyi, szociális, tudományos és technikai fejlődés, valamint a nemzetközi egységesülés korszakának tekinthetjük, ugyanakkor megjelölhetjük a példátlan méretű háborúk és népirtások koraként is. Nehéz a népek, országok életét reális valóságában megítélni, mert a történéseket az emberek általában a maguk számára kedvező oldalról szemlélik. A történelemi csalások, a valóság elferdítése napirenden van, amit magyarul úgy nevezünk, hogy: hazugság! Ezt igazolja a sok hamisítás nyomán kialakult megállapítás is: „a történelmet mindig a győztesek írják”, saját kedvük szerint!

Kedves nemzettársaim! A címben szereplő kérdés második része úgy hangzik: „vagy lehetett volna mindig másképpen is”? Nos, a történelmi események szálai Isten kezében vannak, nem történhet semmi az Örökkévalónak tudtán kívül. Isten azonban, magára nézve kötelezően, mindig tiszteletben tartja az ember döntését. Féltő, embert szerető voltából eredően viszont elmondja a minden nép számára érvényes, fontos isteni figyelmeztetést: „Én, az Úr vagyok a te Istened… Ne legyen más Istened rajtam kívül! Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek, de irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek…”! (2.Móz. 20, 2–6)

A 20. században tulajdonképpen megváltozott az élet minden területe. A technikai fejlődés kitermelte a fogyasztói társadalmat, az anyagi jólét pedig magával hozta az emberi élvezetek hajszolását. Az egyre kihűlő egyház is elvesztette befolyását a társadalomra. Az emberi gondolkodást fertőző „valósítsd meg önmagadat”, szélsőségbe hajló szabadelvű gondolkodás pedig kiölte az istenfélelmet… megoldjuk mi dolgainkat Isten nélkül is!

Drága magyar testvéreim! Az élet több mint a látszat! Az ember hit nélkül csak az őt körülvevő anyagi világot látja. Ittlétünk valójában átutazás az örökkévalóságba. Az anyagi bőség megszerzése hatalmába kerítette minden kor emberét. Hatalmas kivándorlási hullám indult az „álmok világába”, Amerikába. Népünk istentelen és szívtelenül hatalmaskodó vezetői is hozzájárultak ahhoz, hogy – József Attilával szólva – „másfél millió emberünk tántorgott ki Amerikába”! Ha a felelős vezetőket az őszinte isteni szeretet hatja át, és le tudnak szállni a „felfuvalkodottság magas lováról”, ez és sok egyéb tragédia nem következik be. Isten kegyelme őrizte volna népünket a tragikus 20. században is. Felsorolni – egy cikk terjedelmében – szinte lehetetlen az Istennek hátat fordító vezetők számtalan rossz döntését, amelyek mind-mind hozzájárultak a 20. század gyötrelmeihez. Mindezek mellett jelen van ma is, amit az Ige úgy fogalmaz meg, hogy az utolsó időkben kihűl a szeretet az emberek között. A más ajkú nép „udvaroló dicsérete” megvakítja a magát hívőnek mondó embert is, és messze eltaszítja őt közösségétől, a tévedését beismerő alázatosságtól! A válasz tehát a kérdés második felére: igen, lehetett volna mindig másképpen is!

Amíg a kegyelem ideje tart, a megtérés mindig időszerű: ma is hozhatna totális változást népünk életében, mert Istennek ígérete továbbra is érvényes: „De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek…”!  Isten nem taszított el végleg bennünket. Csodát élnénk át, ha a mi drága magyar népünk tiszta szeretetben összefogva, imára  kulcsolt kézzel ki tudná mondani a Jézustól tanult ima alapján: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy… legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…”! Igen, a magyar földön, de mindenütt, ahol magyar emberek élnek! Ha a szívekben a megbocsátás és őszinte szeretet uralkodna, Isten hatalma meg tudná állítani a nemzetfogyást, csodálatos kegyelmében részesülhetne népünk már itt e földön, és egykor az örökkévalóságban is!

Bátkai Sándor