Víz vagy tűz?

„Nem lesz többé özönvíz”... (Mózes 9,11.)

„...az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.” (Péter 3, 10.)

Nagy döbbenettel hallgattuk, amikor a hírközlő szervek adásukat megszakítva közölték a hallgatókkal, hogy Libanon fővárosában – Bejrútban – 2020. augusztus 4-én, kedden este kisebb atombomba erejének megfelelő robbanás történt, amikor 2700 tonna ammónium-nitrát felrobbanása rázta meg a fővárost és mintegy 8-10 kilométeres körzetét. Napjainkban már nem lehet úgy megnyitni a rádiót, tévét, hogy ne zúduljon ránk a világ minden tájáról érkező, tragédiákról szóló rossz hír. A vírusfertőzés mellett erdőtüzek, árvizek, földrengések, robbanások és robbantások... stb. A békésebbnek tűnő országokban az ellenzékben lévő erők egyre keményebb, agresszívabb fellépése, amely megbolygatja az emberek nyugalmát. Nézzük csak meg, mi történik az „álmok világában”, Amerikában!  Megállapítható: emberi világunk gyors ütemben változik, és egyre rosszabb irányba halad!

Kedves nemzettársaim! Jól fogalmazott Salamon király egykor: „Mert nincs semmi új a nap alatt”! (Préd. 1, 9.) Isten megígérte – bár tudatában volt annak, hogy az ember szíve gonosz, ifjúságától fogva –, hogy nem pusztítja el többé a világot vízözön által. A bűnből és annak átkától való szabadulásra Isten egyedi tervet dolgozott ki. Egy kiválasztott emberből kialakuló nép kebelében földre küldi a Megváltót, akinek áldozata elegendő lesz minden olyan ember bűnének eltörlésére, aki hajlandó hittel elkérni a megbocsátást az Örök Istentől. Így alakult ki Ábrahám leszármazottjaiból a zsidó nép, majd pedig, amikor betelt az idő, Betlehemben a földre jött Isten Egyszülött Fia, a nagy áldozat megvalósítója. Addig viszont számtalanszor bebizonyosodott, hogy a látható isteni csodák ellenére az ember szíve kemény maradt. A zsidó nép például nem bírta ki azt a 40 napot, amit Mózes a hegyen töltött az Úr társaságában, amikor a Tízparancsolat kőtábláit megkapta. Áronnal aranyborjút készíttetett, azzal a felkiáltással: „Ez a te istened, Izrael, aki kihozott Egyiptom földjéről”!  Nagyon meghatóan emlékezik vissza Nehémiás az ősök bűneire, amikor sírva imádkozott: „Vétkeztem én is és atyám házanépe is... a mi őseink azonban gőgösek voltak, nyakaskodtak, és nem hallgattak parancsolataidra...”, majd úgy folytatja: „De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és Te  meghallgattad őket az égből...” (Neh. 1, 6–9, 16, 27.)

Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus elhozta Isten irgalmát nekünk! Ő az első, és az elsőnek nem kell senkihez igazodnia, hiszen Ő az iránymutató. A mi cselekedeteink nem segítenek rajtunk, hanem sokkal inkább elítélnek! Isten annyit fizetett értünk, amit véges értelmünkkel el sem tudtunk volna képzelni. Világosan szól az Ige: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajtra”! (János ev. 3, 36.) Bejrút után még elképzelni is borzalom, mi lesz, amikor Isten „elengedi a féket”, és minden égni fog ezen a földön, amint Péter apostol mondja: „Az elemek égve felbomlanak a hőségtől”! Nem lesz többé vízözön, de „tűzözön” viszont lesz! Ragadjuk meg a kegyelmet, amíg tart földi életünk. Ez Isten mai üzenete!

Bátkai Sándor