Hitélet

“A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.”
(Albert Einstein)

Szentté nyilvánította XXIII. János és II. János Pál pápát Ferenc pápa vasárnap Rómában a kanonizációs formula felolvasásával. Ez az első eset, hogy egyszerre két pápát kanonizáltak.

„Áldott legyen az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, élő reményre teremtett újjá bennünket, hogy a mennyben romolhatatlan, szeplőtelen és el nem hervadó örökség várjon rátok. Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben megnyilvánuljon.”
(1 Péter 1, 3–5)

Szerdán 18 órától, az arad-ségai Kis Szent Teréz plébániatemplomban megtartott koncelebrációs szentmisével vette kezdetét az 1983. június 19-én, dr. Jakab Antal püspök által Gyulafehérváron pappá szentelt évfolyamnak a találkozója.

Szombaton az arad-belvárosi katolikus templomban a 20 órakor kezdődött tűzszenteléssel egybekötött húsvéti vigília és feltámadási szertartás részeként, 22 órától a harangok zúgása közepette megtartott körmenetre került sor, amelyet Matekovits Mihály társaságában a Feltámadott Krisztus szobor, illetve az újraéledt fény jelképe, az égő, szentelt gyertya vezetett fel.

„Krisztussal együtt ti is feltámadtatok, keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre, hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal, az Istenben van elrejtve.”
(Kol 3, 1–3)

Róma főrabbija, Riccardo Di Segni jókívánságait fejezte ki Ferenc pápának Húsvét alkalmából, viszonozva a Szentatya üzenetét, amit a zsidó Pászka alkalmából küldött.

Ünneplő Testvéreink!

Sokan, sokféleképpen várjuk a húsvétot. Vannak közöttünk, akik hálaadással ünnepelnek, mert betegségeikből meggyógyultak, és a halál ezúttal üres kézzel távozott.

Gyerekkoromban nagy-nagy lelki, fizikai intenzitással éltem át a húsvéti ünnep varázsát. Még most is elevenen élnek bennem a bácsfalusi, türkösi locsolások nagyon szép és felejthetetlen emlékei.

Tegnap, virágvasárnapján a római katolikus templomokban megtartott ünnepélyes szentmisék előtti barkaszentelési szertartáson a lelkészek arról beszéltek, hogy nagyböjt idején, a hívekkel együtt, lélekben felkészültek, hogy átéljék Urunk, Jézus Krisztus misztériumát, szenvedését és dicsőséges feltámadását.

A római katolikus Egyházban virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emléknapja. A Szentírásban, Máté evangéliumában ezt olvashatjuk: „A tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így kiáltozott:Hozsanna Dávid fiának!Áldott, aki az Úr nevében jön!\'\'

„Isten felmagasztalta Őt és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!”
(Fil. 2, 9–11)

Immár sokadszorra, idén is Zarándokútat szervezünk a csiksomlyói Szüzanyához. E zarándokhely a Kárpát-medence magyarjai számára, a szétdaraboltság dacára, a közős imádkozás mellett az egymásratalálás fókuszpontjává vált.

Megdönthetetlen igazság, hogy az élet nem a birtokolt anyagi javakra, hanem a kapcsolatokra épül. A legnagyobb jelentősége – amit folyamatosan ápolnunk kell – az Istenhez fűződő viszonyunknak van. Örökké való lelkünket Tőle kaptuk, és e rövid földi életünk milyensége meghatározza további, vég nélküli létünket.

Aki Kisjenő-Erdőhegy főutcáján jár, láthatja, hogy a református templom körbe van állványozva, a külső vakolatot a tégláig leverték róla.