Hol hibáznak a szülők?

Egyre több gyermek születik vegyes házasságban (melyben a szülők anyanyelve különbözik), ezért a kétnyelvűséggel kapcsolatos kérdések, problémák örökzöld jellegűek. A két- vagy többnyelvűség nem új keletű dolog tehát, a globalizáció hatására sok gyermek már egészen kicsi kora óta egy olyan környezetbe kényszerül, ahol a család tagjaival egyszerre két, sőt három (vagy akár több) nyelvet is beszélhet. Nem mindegy azonban, hogy mikor és hogyan kezdjük el a nyelvtanítást, hisz a rendszertelenség, az oda nem figyelés komoly beszédzavarokat, sőt kognitív problémákat válthat ki a gyermek fejlődése során.Rengeteg tévhit és elmélet kering a téma körül, mi szakemberektől kértünk véleményt. Barna Beáta aradi logopédussal elsősorban a megye magyar gyermekeiről beszélgettünk, de a kétnyelvűségről általában is érdekes, sokak számára remélhetően hasznos válaszokat kaptunk. „Nagyon sok vita folyik arról, hogy milyen mértékben befolyásolja a gyermek kognitív képességeit a kétnyelvűség. A ’80-as években a szakemberek azt gondolták, hogy ez rossz hatással van mindkét nyelvre. Később, az új elméletek ezt megcáfolták, és mára már azt tartják, hogy a kétnyelvűség igenis fejleszti a gyermek kognitív képességeit. A szakemberek azt mondják: a két- vagy többnyelvű gyermek hamarabb jut el a szótagoláshoz és a szó hangtani elválasztásához. Előfordulhat azonban, hogy ezek a gyerekek később kezdenek el beszélni, de ez nem szabály. Szerintem a mi társadalmunk is el fog jutni arra a szintre, amikor ez az állapot normálisnak tűnik majd, hisz egyre több a vegyes házasság”.Az Arad megyei magyar gyermekek beszédproblémáinak az orvoslásával foglalkozó, elmondása szerint a tanügyben egyedülálló magyar logopédus egyébként az aradi Kincskereső Óvoda szakembere. Rengeteg olyan gyermekkel foglalkozik, akiknek szülei különböző (pl. magyar–román) anyanyelvűek, de olyanokat is ismer, akiknél a szülők egy harmadik nyelvvel (angollal, némettel stb.) is próbálkoztak. „A legsúlyosabb probléma, mikor a gyermek maga sem tudja, melyik az anyanyelve. A kétnyelvűségre nevelés elsősorban a családból indul. Ha az anyuka magyar például, akkor végig magyarul kell szólnia a gyermekhez. A román anyanyelvű apukának pedig következetesen románul. Ezt nem szabad felcserélni, mert a gyereket összezavarja. Ez lenne az ideális, mert akkor a gyermek tudni fogja, hogy kivel milyen nyelvet használhat. Ezt azonban nagyon kevés szülő tartja be. A szülők nagyon sokszor hibáznak. Találkoztam olyan esettel is például, hogy a gyermekkel otthon románul beszéltek, de magyar óvodába íratták, hogy megtanulja a magyar nyelvet. Mert hasznára válhat. Igen ám, de otthon egyik szülő sem beszélt vele magyarul. A gyermek ilyen esetben eljuthat arra a szintre, hogy mindent megért magyarul, de nem fog akarni megszólalni, ha otthon senki nem beszél vele ezen a nyelven” – mondta Beáta, aki szerint egy másik igen gyakori probléma, amikor a gyermek egyik nyelvet sem beszéli tökéletesen, hanem “kitalál” magának egy harmadikat (pl. a román és a magyar keveredéséből) amiről azt hiszi, egy különálló nyelv. Ez is azért van, mert a szülők nem következetesek. „Általános hit az, hogy a gyermekek fogékonyak a nyelvekre. Ez is relatív. Vannak, akik egyszerre két-három nyelvet is megtanulnak gond nélkül, másoknál a kétnyelvűség akár dadogáshoz is vezethet. De ez is vitatható, hisz ahol dadogás van, ott lehetnek más családi problémák is a háttérben”.S hogy mire kell odafigyelniük a vegyes házasságban élő szülőknek egy új jövevény érkezésekor? Mikortól kell elkezdeni a nyelvtanítást? Hogyan beszéljenek a gyermekkel? Beáta szerint a kétnyelvű családok jól gondolják meg, hogy melyik a domináns nyelv. Ha a gyermekkel az anyuka van többet egyedül, az rendszerint az anyanyelvén fog hozzá szólni és a gyermek azt fogja elsőnek elsajátítani. Ha a vegyes házasságban beszélt két nyelven kívül egy harmadikat is meg szeretnének tanítani a gyermekkel (pl. egy román anyuka és egy magyar apuka német óvodába íratja a gyermeket), azt csak akkor érdemes, ha a családban van még egy személy, aki ezen a nyelven képes következetesen beszélni az aprósággal. A kétnyelvűség helytelen gyakorlása mindkét nyelv rovására mehet, ha a szülők nem képesek kézben tartani a problémát, illetve szükség esetén nem fordulnak szakemberhez.  A Kincskereső Óvodában egy román anyanyelvű anyukával is találkoztunk. A hölgy – akinek a férje magyar nemzetiségű – két kisgyermekét magyar óvodába íratta. Elmondása szerint a férjével úgy gondolta, a gyermekek hasznára válhat, ha kicsi korukban megtanulják a magyart. “Úgy gondoltam, ha a férjem jól beszél egy másik nyelvet, kár lenne, ha a gyermekeket csak románra tanítanánk. Ez csak egy pluszt adhat nekik. Mi ezt egy pszichológussal is megbeszéltük előtte, és kikértük a szakember véleményét. Nálunk otthon mindenki a saját nyelvén beszél a gyermekekkel, és így nem zavarjuk össze őket” – mondta az anyuka.Az ovi angol nyelvtanára, Fekete Karolina két gyermeket nevel. A nagyobbik óvodás, a másik még egészen pici. Magyar anyanyelvű férjével mindketten Amerikában járták ki az egyetemet és tökéletes az angol nyelvtudásuk, ezért amikor megjött az első kis jövevény úgy gondolták, a gyermeknek hasznára válhat, ha megtanulja az angolt is. Saját bevallása szerint azonban ott hibáztak, hogy nem beszéltek vele kezdettől fogva angolul, csupán magyarul. A gyermek így csak magyarul tanult meg. Most már bánják, viszont tekintve, hogy Romániában élnek, előbb a román nyelvet szeretnék megtaníttatni a gyermekkel. „Ha a gyermek nincs olyan közegben, nem fogja megtanulni az adott nyelvet. Szerintem a vegyes házasságokban a gyermekek különösebb megerőltetés nélkül tanulhatják meg a szüleik nyelvét. De csak akkor, ha mindegyik a saját nyelvén szól hozzá. Több nyelven megtanítani a gyermeket az egy feladat! Nekünk például most külön erőfeszítés lesz, hogy megtanuljon románul, majd pedig angolul. És annak se vagyok a híve, hogy a gyerek a tévéből tanulja meg a nyelvet. Hisz hány órát kellene ahhoz a tévé előtt töltenie?”