A fiatalság jövője a globalizáció kontextusában

Ezt a címet viselte az esszé, amellyel részt vettem a VIHA (fentebb említett szervezet) ifjúsági konferenciáján. Teljes egészében nem tudom leközölni a szöveget, mert elég hosszúra nyúlt, viszont pár gondolatot kiemelnék belőle.

A legtöbben magát a kivándorlást vizsgálták, annak mértékét és céljait, néha említésre kerültek az okok is, mindig ugyanazok: nincs elég pénz, nem éri meg itt dolgozni stb. Számítottam erre, bizonyos szinten biztos voltam abban, hogy az esszém elüt majd a többitől, hiszen én a kivándorlás gondolatának kiváltó okait vizsgáltam: mi késztet arra, hogy egyáltalán megforduljon a fejünkben a külföldi munkavállalás?

Felsorakoztattam néhány olyan tényezőt, mint a jobb élet reménye, a menekülés az ország/nemzet mentalitása elől, kiszakadni vágyás egy adott környezetből stb. Ezután az ember minden tettét visszavezettem egyetlen fogalomra, melyre nem találtam jobb szót az egoizmusnál. Mindenki arra törekszik, hogy az álmait megvalósítva sokkal jobb legyen mindenkinél, és exponenciális fejlődésnek induljon személye és karrierje. Magyarán: ha itthon maradok, azért vagyok egoista, ha kivándorlok, akkor azért. És mindezt egy olyan világban, amely támogatja az egyediséget, de egységesíteni akar mindent.

A bemutatás után a szakmai zsűri (akik nem pontoztak, csak hozzászóltak az elhangzottakhoz) olyan alternatívákat javasoltak, mint az önmegvalósítás vagy a kiélés fogalmak használata az egoizmus helyett. Erre válaszolván kifejtettem, hogy ezek nem tükrözik azt a negatív aspektusát a szó jelentésének, amelyre én szándékkal törekedtem. Nem jó ugyanis, túlságosan pozitívan állítjuk be ezt a tulajdonságunkat. Meg kell próbálnunk olyan dolgokra fókuszálni az egoizmusunkat, amely a közösség céljait szolgálja. Itt vagy külföldön.

Választ nem adtam sem az esszében, sem utána, és most sem foglalok állást, mert mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mihez kezd az életével.